Elveszett, kurva Hot Spot! Ezt nektek (középső újj)...nem írom újra! P...ába!

Eljutottam a pontra amikor : Minden Világos (lehetne : Everything is illuminated). Legalábbis jó előre, minden tisztázott! Mármint a jövőt illetőleg, világos ,hogy mihez kezdhetek itt magammal! Ha elvégzem akkor jön a nagy élet, de közben is van egy-két lehetőség előre (nem is jobbra nem is balra). Hogy ne is kelljen másra figyelni, erre próbálok összpontosítani,merthogy csapkodhatnám magam a földhöz ,hogy így hiányzik az illető meg úgy. DE hiábavalóság! mindmind hiábavalóság lenne ha: vele lennék , vagy nem, ha rá gondolnék, ha azzal foglalkoznék hogy mi lenne ha mi ketten... Teljesen felesleges ezek miatt izgulni. Nem fognak megtörténni, és most az egyszer nem miattam! Én nem tehetek róla, nem én csesztem el, de mostmár nem is bánkódok érte! A levegőváltozás kellett ahhoz ,hogy újra rájöjjek, hova is indultam. Ennyi.

Csak tudni ,hogy mit miért, és miért ne!Eskü nincs több nyünyögés miatta, hiába a nagy érzelmek...most befőtt lesz belőlük és elkonzerválom majd másnak.Jégcsap meg ilyenek.Muszáj tudni ,hogy ki a fontos. A dolog lényege ímé megvilágosította elmémet, és kivezet a szürke ködből. Ez az egészségesebb , úgy gondolom. Mármint tudni ,hogy mi végre vagyok itt!

A szomszéd laptopon épp az egyik kedvenc Clarkson számom megy. Nekem meg gyomorgörcsöm van a kakaótól :D Egyébként minden jjó!Sára eltűnt, na ez nem jó!

Kezdem megszeretni a lakótársaimat! Tegnap iszogattunk a konyhában és mindenki mesélt valami neki kedves történetet.Majdnem családi hangulat volt! Márcsak holnap, és azután majdnem teljes a szabadság! Olvasni fogok mert sok minden van, többekközött gyönyörűséges könyvtári olvasójegyem fényképpel :)

megisnézem én mindjárt az ajánlottakat, aztán virágföldet veszek és hazabandukolok...

Széchenyi tér. Wireless kapcsolat. Csudijó.

Ami ránk tartozik, azt elküldtem neki , személyes is nyálas is, de tényleg csak rá tartozik. annyit azért megjegyezhetek publikusan is, hogy szép volt ...

Első nap. Torokszorító érzés volt újra ráismerni ,hogy egyedül vagyok! ÉS nehéz volt nyolcra beérni, de a kilátások bíztatóbbak: filmre specializálódni. Erre születtem!

Egyébként meg jól vagyok, vagyogatok. Tegnap kérdezgettem a jobbik énemet, hogyan is tovább? Megbocsátható lesz e ez valaha, és ha végképp elmélyülök, hogy veszek újra levegőt? Hogyan, milyen mélyen és mi lesz az ami visszaránt? Nem tudhatom... még nem. Azt nem tudom ,hogy egész pontosan minek is örüljek , olyan messze kerültem mindentől!

Nincs itt baj , hidd el nekem, csak megyünk át az életen, néha rossz , aztán megszokjuk már...Megyek eszek egy mű vackot, és majd variálok még egy picit! A többit kézzel a zároltba! Ahogy azt ő is kérte...