Tegnap végre elért az oly vágyott feloldozás!
Neked üzenem, ha látod: Értem, mindent értek! Értek,értem és megértem. Visszamenőleg elhiszek neked mindent amit mondtál és tettél. Értem mit miért... anyu segített megérteni, és ha valóban az aminek gondoljuk, akkor minden meg van bocsátva, MINDEN!
Ő úgy szeret téged ahogy én sose tudnálak, és a merényletek nem ellenem legfejjebb csak miattam történtek. Így már értem miért volt olyan nehéz döntést hozni. Nem a te érzelmeid voltam gyengék irántam, hanem az ő szerelme volt túl erős. Így már minden világos, értem mért mondtad azt hogy nem tudod nem meg bánni. Hiszen én se tudtam volna másképp kezelni ezt a helyedben! Mostmár minden rendben, tudom ,hogy szerettél , nagyon, legalább annyira mint én téged. Elhiszem ,hogy lehet egyszerre két embert szeretni...Lehet mert veled megesett, mindhármunk hibáján kívül. Értem ,hogy mért mondtad, félsz ,hogy nem férsz bele az életembe... én is féltem volna a te helyedben.
Én nem tehetem meg azt a szemétséget ,hogy beleavatkozok...nem és nem, nem leszek önző.Mindent megértek, és remélem hogy Neki lesz így a legjobb, hiszen látom ,hogy mennyire mélyen gondolja az egészet. Ha valóban ő írta , nincs több szavam. Nagyon szeretlek ,de nem úgy ahogy te gondolod, és nem úgy ahogy ő teszi...Ilyen formán minden kitisztult, nincs semmi sérülésem, és rájöttem ,hogy a dolog rólam szólt, miattam voltál bizonytalan, és kitüntetve érzem magam emiatt. Megkönnyítem a dolgot, abszolut félre állok minden rosszérzés nélkül, mert már tényleg nem fáj, és remélem, nagyon remélem, hogy soha nem kell csalódnod benne...
Persze így hogy elértük ezt az állapotot, már nem lehetünk barátok, nem lehetünk egymásnak semmik se...talán jobb is így. Én nem felejtelek el...és bízom benne, hogy néha én is eszedbe jutok majd. De csak mint emlék, mert muszáj hogy teljes emberként felelj meg Neki...így van jól!