Najó! Amit mondtam megmondtam...De most nem lehetek várakozó kő tovább. Csak várakozó,de nemkő,mert amire/kire várok nem dobott el! Szóval van,hogy hiábavalóság a szomor. Itt beilleszthető egykét közhely ,de én nem élek velük,szóval mindenki használja a kedvencét!

Ildi!ideje felkelni a padlóról, a sokból is megárt a jó! Így esett, hogy másfélhónapig tartott a gyász...ő jobbra én balra, és kellett némi idő ,hogy rájöjjek: kinő a fű utána, mitöbb,jön még más.. najó folytköv...most éppen megint rohanok, ugyamugyis meg életileg is

AZ ELHAJÍTOTT KŐ NEM JÖN VISSZA MAGÁTÓL!                                                    

Micsoda Hétvége! Ez volt az utolsó ilyen! Ez borzalom...rosszabb mint a nyugdíj korhatár! Ilyen elhagyatva...szégyen.

Ha széjjel széled a társaság, és te otthon maradsz és van egy csomó kötelező filmed, belebutulsz! Két Godard, öt Almodóvar,kettő Bergman, néhány expresszionista, és lazításként egykét multiplex, na és a buzdító TRY17...agyelszívás (kinek nem inge...) és nevetnék rajta, ha nem lett volna mellette az a cudar érzés: nincs több olyan október. (?) amikor mindegy volt mit csinálni,mert mindig volt valaki, najó nem valaki hanem az aki.... Mostmeg a barátok itt ott amott,de semmiképpen sem Pécsen. Pécs kiürült két napra... Én próbáltam örülni Kertvárosnak, kimentem sétálni,de rájöttem,hogy még kisétálni se tudok belőle. Zöldbe bujtatott Alcatraz...na szólj hozzá... Hova jut így ez a világ?

A mai tömeg a buszon kissebb sokkot okozott: háromnap után mennyi ember???