Halkan múlok el tizenkilenc...szép csendben. Ami már nem jön vissza, minek siratni? helyette van már mindent szabad korom.Messze felülmúlom a korhatárt... Csak néha kúszik vissza az érzés, elhagytam a burkot, a kicsinységet... De hát mind így van ezzel aki eltelik az időben. Csak épp olyan szivárványosra akarom kihozni, amennyire csak lehet. még több színt és még több hangot. Lélekvándorlás, élményvándorlás.

És ha én vagyok mindenkié és senkié, akkor legyek igazán...oda és vissza, elejétől a végéig, maximum hangerőn. Hát így, így lehetnek ezek a második legszebb évek, mindig a jelenben osztom ki az első helyezést, hát kitudja, az egész rajtam múlik. És még csak kétnapja vagyok több tizenkilencnél...

Nagyon nem mosolygok!

Fura állatfaj ez az Ildi, épp ma láthattad száguldozni Csepel utcáin, majd a Karikásban szerződést kötni és most...most  az adatait siratja. És előre vetíthető ,hogy éjszaka is emiatt fog sirdogálni...

Lilo adatai eltűntek a süllyesztőben, kb egy zsák pénz menthetné meg őket,de az se biztos. Minden amit írtam, még a Pécshez írt himnuszom is eltávozott az örök vadászmezőkre. Sejtettem ,hogy ez lesz,de csak ma jutottam el az első könnycseppekig...Ígyhát. Vége.Mint a botnak,meg az idegrendszeremnek.

A memória tulcsordult, nekem meg a fejfájásom...vagy lélekfájásom. Ez komolyan fáj, nem hittem volna,hogy ilyet bír okozni...de ennyire már nagyon rég nem fájt.Inkább hagyjon el mégegyszer XY (talán már mindegy kit teszel be ide), legyek magányos a memóriámmal mint...mint magányos a memóriám nélkül...(basszus).Lehet egyébként,hogy elviselhetőbb lenne egy érzelmiütés mint ez...Tehetetlenség...és az a sok szó,hang,kép...

Velejéig csalódott,vígasztalhatatlan...most aztán igazán.

Nem mosolygok!

Lilo (notebookom) beteg... a windowsom kiugrott az ablakon,kész elszállt és lehet ,hogy magával vitte az összes holmimat. Nem vagyok gépfüggő,de enyhén kerülgetett az ájulás amikor megtudtam ,hogy a diagnózis neve: Kék halál. Csak mert én vagyok olyan figyelmetlen ,hogy nem frissítettem a vírusirtómat és nem készítettem biztonsági másolatot. Az egész nem kerül többe mint egy nap amikor újra telepítünk mindent DE nem én lennék ha a telepítő cdim nem lennének Pécsen. Gratulálok!

Holnap vezetek, forgalomban.sálálá akinek kedves az élete az otthon marad. Szombaton pedig karrierem újabb mérföldkőhöz érkezik: 6óra erejéig a Promod munkatársa leszek. Diákmeló, pont jó arra ,hogy elvegye az időmet és csak a felét fizesse ki. Dehát most jól jön...

Ma megnéztük anyukával a Táncoló Talpakat...ajánlom mindenkinek,rajtam sokat segített másfél órára...de csak szombat estig kell kibírni,nagyon remélem ,hogy jó lesz a buli. Colostar. Negyedik nekifutásra talán végre látom őket...

Najó elég volt a katasztrófákból mára, inkább pakolok a szobámban...

Írnak még eposzt az egyedüliekről. :) És így sokkal jobb. A helyzet nem is olyan sivár,hát persze,hogy nem. Kezdenem kéne valamihez? (Bólogat) kezdetnek ledolgozom a karácsonyi pluszt, aztán megint rendet csinálok, aztán megírom. Mindet! Valami aztsúgja lesz még miről írni. Itt senki ne olvassa bele magát légyszi,ez most valami új.

Nem is olyan rossz ötlet ez a kerítés bővítés, legrosszabb esetben is nekem lesz nagyobb terem szaladgálni. Nah a lényeg ,hogy két év után végre ideje lerombolni a falakat. Hát ez volt a gond,amit saját magamnak okoztam,persze saját magamért, vagy még se? Tapasztalatlan voltam,nem tudhattam akkor, és az igazi válság volt...de már messze jár.Évek teltek el,ideje végre változtatni.Nah, a betóduló napfény, szinte vakít. Hiányzik már egy jó buli, összespórolom az újévre! Lesz itt egyesített baráti roham, remélem. Persze Adriék megígérték ,hogy magukkal visznek,az már önmagában elég,de mi lenne ha én vinném őket és a többit...a mindenkit. És ez elég bíztató... mikre képes egyrégnem látott film?!

Csak hogy meglegyen  a mai napi is. Na most érzem csak magam szigeten. Az ünnep szigetel,engem el a külvilágtól. És úgy tűnik a külvilág nem is bánja...váhh. Ideje lenne nekifogni a kommunikációnak,dehát a hátam közepére se kívánom... Mit monnyak? Vállvonogatás. Elfelejtettem karácsonyfát hozni a homokba. Basszus, már megint elfut mellettem én meg hagyom. Az alkalmak elmúlnak, sírja Zorán, és a francba: igaza van. Ez a legrosszabb, ez a langy vagyis tomboló SEMMI. Homok. Már nem biztonsági terület, már csak az unalom tere. Félre ne értsd, nem a vihart siratom, a manóba vele!Egyszerűen ennek nem így kell lenni! De azt is tudom ,hogy nem tehetek semmit, hülyét meg nem akarok csinálni magamból. Na ott még nem tartunk.

NOT FOR SALE!

Áháááhhhááá: 25...ötször van meg benne az öt...ötször öt...de miééért? (lábjegyzet: gyengéd szálak fűznek az öthöz) akkor miért ilyen ez a nap?Elsétáltam a világ tetejére (Csepel, Nyúl domb) de ott is csak szürkeséget láttam. Közbe Chris Martin belevinnyogott a fülembe: Green Eyes blábláblá, sírás fojtogat,és azt hajtogatom:de nem szomorú nem nem...már szomorú sem. Vidám? Azmiaz?Nem olyan sem...

A kutyám most éli évi halálraválását, petárdafóbiája van, a bejárati ajtó megint úgy fog kinézni mintha metálkoncerten járt volna...szegény...

Önsajnálat a maximumon,mert nincs mivel lefoglalni értelmem érzelmét,ilyenkor magát siratja. Minő megosztottság a rendszerben. Emlékvetítést tartanak, és még van hely, ez ingyen vetítés, jöhet aki akar,de kurvára egyedül vagyok. Csak visszahányom a popcornt,szóval kár lenne venni. Akkor legjobb ha beülök középre, anyámtól tanultam meghatódni, majd sírok egy sokat. Micsoda képek? Tényleg ilyen a hajam hátulról?

És ha nem lenne elég megrázó, hát íme jön még a mások haja is...szeretném hinni ,hogy én csesztem el,de lehet ezt így elcseszni? Erika se segített túl sokat...beállt áldrukkernek, neki szimpatikus, nekem is, dehát ...hát...háp- csak hápogni tudok mint a fulldoklók, nekem is fáj hogy így esett,de a jó véleménnyel róla nem segítesz...te sem ott hátul, inkább ülj le és könnyezz velem, meg kell hagyni azért van szép érzékem (Krisztián szerint is, én emlékszem).

Pedig azt akartam írni ,hogy semmi,dee most kiszabadult belőlem a sirám. Bocsi...mit bocsi? dehogyis, hamár az enyém hadd rohanjam körbe...úgy se látja senki, vagy aki látja nem érti, vagy érti de nem érdekli.blá.körpálya.hülyeség.körhinta.még nagyobb.

És én? Szóljon be, és szóljon rólam,de ne csak rólam , mert még belefér legalább egy valaki. na húzzzuk csak ki azt a kerítést...még.

 És hogy ilyen szépen megőriztem a hangulatot , jutalmum megkaptam ajándékba gyermekkorom ékkövét. Talán ez volt az első film amit valaha láttam,de mindenképp az első ami elindított bennem valamit.Azon az éjszakán, háromévesen egyedül maradtam egy idegen házban, persze voltak emberek,olyan emberek akiket a család ismert de nem én. Vígasztalhatatlan voltam, mígnem az ismeretlen ismerős megtalálta A Filmet, melytől elálltak a könnyeim. Óz a csodák csodája elfeledtette velem,hogy anyuék messze vannak,elfeledtete azt is ,hogy én hol voltam...elbújtam a filmben. Ismeretlennek háromszor kellett vissza tekernie, ennyire nem tudtam megunni.

Azt hiszem így kezdődött, így kezdtem el képet álmodni. És ma ezt az érzést kaptam vissza. Hát ezért szeretem ezt és az ehhez hasonló filmeket, méltó oltár az ifjúkoromnak (persze most is fiatalkodom,deaz ember változik). A hangulat az ,amit vissza kapok ezekből a képekből. Az Óz egy végtelenül kedves történet, egyszerű és jó indulatú karakterekkel, újra táplálja a világba vetett  bizalmamat, és még most is,tizenhat év után is ugyanúgy tud szórakoztatni, mint akkor. Nem tűnt el a hatása, és remélem soha nem is fog...számomra mindig újranézhető, és ami még fontosabb: újraélhető...még mindig bele tudom élni magam.

Szeretnék ilyet hagyni a világra... kell a gyakorlat,hogy egyszer a saját díszleteim között kóvályoghassak én is...ezért ez a nagy felhajtás...érthető ugye?