Anyu elrepült, már Párizsban van. nem fer, nekem is mennem kellett volna, valahová...el. Ehelyett vissza hanyatlottam az Oroszlánbarlangba (amit nem sokára el kell hagynom és nem Pécs miatt) és elbújtam a nap elől. A délután némán sunnyogott el, én Lilóval vígasztalódtam abszolút fölösleges módon. Utálom is érte az illetőt! A HBO2n most épp a Szerelem sokadik látásra megy, pont nem idevág de jó társ lesz a filmesjegyzetek böngészéséhez. Fáj a szám, ez is idegesít. Elviselhetetlen vagyok ma. Nem tudom milyen vagyok mindig...milyen vagyok? Neked? Neki? És a többieknek milyen voltam? Beszélnék de még sem, nincs miről. A félelmeim most az ajtón túl vannak, nem zaklatnak. Nem érdekelnek. Ez az Oroszlánbarlang, ide nem jön senki és a család is csak a küszöbig.

Itt nem alszik senki, csak én. Nem bánom. Az enyém. Már nyolc óra van. Mi lesz kilenctől az HBOn? Vele alszom. Vagy a hifivel. Hazajöttem porosodni,hírt kapni ,hogy az Oroszlánbarlang már máshol lesz. Hazajöttem anyut búcsúztatni. Itt minden ingerszegény és gazdag egyszerre, new old momentumok. A barlang nyugati részét nem is használom, az ágyam a lényeg. Felgyűlik a por, öreg ház. Nem segt az újítás, lelkében még mindig öreg. Ideje pilácsot gyújtani, lemosom a napszennyét és korán lefekszem.

A Vígasztalhatatlan, Az Elégedetlen , Az Álmatlan és újra-újra : A Hűtlen.

Új megszeretett szám: Kelis - young fresh n' new...

Valami odabent elromlott, de alváselőtti utolsó pillanatban megbocsátottam a barna szemeknek. Fél12ig fel sem ébredtem, akkor is csak nagy sóhajjal: hogy olyan úgy se lesz. Még hogy szép is és kedves is? Egy időre le kell mondanom az ilyesmiről. Bár mások szóltak : hogy a mércét érdemes megtartani,de már nem bírom el. Ahogy elnézem ideje lesz összekészülődni, anyut testületileg kivisszük ferihegyre, én meg nézhetem a mézes madzagot: de jó lenne nekem is felszállni, eltéríteni és lakatlan szigetre költözni, távol mindentől. Megynyugodni. Szerdától Adriennt is szabadságolják, így jöhetnek megint a pesti bulik...

Újhónap, nem új életérzés. Két hét, ideje elkezdeni! 15én már boldogabban fogok a vonaton ülni pécsi családommal...várható-remélhetőleg.

Ébredés itthon... kell egy kis idő ,hogy rájöjjek hol is vagyok pontosan. Mi megy az HBOn vagy az HBO2n? Nagymamám nálunk vendégeskedik, és épp palacsintát főz. Gyönyörű szép idő van (Guns n Roses a VH1on), eldöntve hogy Kerékzajjal és kutyákkal megyek újrabejárni a Szigetemet. Anyu vasárnap elutazik Franciaországba két hónapra, mi meg már a nyárral várjuk vissza, demég előtte vasárnap az egész pereputty kikíséri a repülőtérre...

Aztán mostmár ideje előszedni a félév alatt felgyülemlett jegyzeteket. Sorba állítom, átolvasom és újrajegyzetelem. Így tanulok. Aztán  összeszedem a barátokat, este pedig ismét felmerül a kérdés : mi megy az HBOn? vagy az HBO2n? Jó itthon lenni...

Annyira fázom!

Tegnap csütörtöki filmesbulin voltam. Igazi filmesen ittam egy kis bort és bealudtam Rékáék ágyán, hétkor ébredtem fel! Most össze kell pakolnom, mindent átolvasni mégegyszer. Megint nem fáj a torkom, komorul vagyok pedig süt a nap. Majd a vonat elringat, alszom egy kis három órát...a többiről most inkább nem. Tegnap fogtam egy hatalmas macskát, puha volt a bundája és négyszínű. Elszaladt mikor a többiek üdvözölték. Szerintem ő nem a bulira jött.

Már jó apám is megmondta : Kislányom, ne aludj el a hajkeféddel, sose lesz jó vége... Deh nem kell agódni nálam az alvás háromnapja elfogyott, ilyen olyan okból kifolyólag dehh nem aludtam álomföldre és ma sem fogok. Most élni kell, ellopom a szemhéj mögött lévő világom.

Ma megváltottam a világot, dehh kiderült feleslegesen mert  a határidő hétfőn van mitöbb ímélben is leadható. De elmondhatom ,hogy én megtanultam a végsőkig küzdeni! Aztán elmeséltem kicsi csoportomnak a 2006os horrorfilmeket pávörpojnttal egybekötve , ami tetszett nekik. Minden visszajelzés vállveregető volt! Művészetórán hátra orientálódtam és inkább filmet néztem, kötelező filmet (világmegváltás2),de ezt is feleslegesen ,mert pont azt nem kérdezték. Amcsi filmről is hamarabb jöttem el, mert a többség olyan filmet nézett amit én már láttam (pirosbetűs ünnepnap, ilyen még nem volt)...

Most épp a pakolással vacakolok, túl sok , túl kevés cucc! A Filmművészetiről ma jött az ultimátum: 14ére mindenttudást kell kérnem, filmesmindenttudást. Nem tudok beszélni a félelmeimről, senki nem hallgatja meg, vagy hallgatja de nem érti. Egyedül suttoghatom csak bele az ellopott éjszakáimba ha épp egyedül vagyok. De ha nem, akkor is élvezetes tud lenni, mármint az éjszaka...kivéve a holtpontokat , azért a tegnapinak is akadt szépsége. Vagy nem figyelünk vagy túl jól figyelünk,lehet hogy ez egy zsákutca, de nem bánom mert sok zsákutcából gyalogszerrel kijut az ember, ha épp csak játszóterek környékezik.

Mi jó nekem? 10ből vajon hány ajánlaná pont őt? Nincs erőm közvéleméynkutatáshoz, és rémesenrémes hogy csak sötét van és tudat határa a bortól (mástól). Holnap északra megyek, holnap hazamegyek. Gondolkodhatok már csak puszta protestálásból is! Úgyis sokat csinálom, túl sokat gondolkodok...

Lepacsizok a filmesenciklopédiával...

Najó, elég! Ideje elhagyni nagyonrégit! Nem fogadommeg,hogy nem fog hiányozni, de háború van, nincs idő keseregni. Hogyan is várhatnék szép jövőt, ha a múlttal (a fájdalmassal) alszom fekszem és még törődök is. ELmegy mellettem fiatal életem és én még végig is könnyeztem. Ez igy nincs rendben!

Ezúton is köszönöm a gondoskodást Csajsziknak, hogy néztük a Grész klinikát, meg hogy megteáztattak...elmúlt a torokfájásom és csudijót aludtam, ők a pécsi anyukáim! Gyűlöletet néztünk tegnap az IHban, megrázó utolsó két másodperc, jó film. Aztán ma délelőtt joghurtokkal jöttem haza, és mennék is tovább de előtte zuhanyzom. Ma akkor dorbéz reggelig, holnap már csütörtök és végül pénteken csajszikkal haza.

Bár a nagy tett amit most következik, nem áll másból mint Várásból...Nem nem ások várat, hanem várok, igen tudom hogy az majdnem olyan mint az árok,de tisztán emlékszem ,hogy nekem most  várni kell (angolul: wait). Először is megvárom,hogy mit hoz ez az este, aztán megvárom a jövőhetet, várom majd a forgalmi vizsgát, és akkor ott nagyon fogom várni a vizsgáztató ítéletét, várni fogok anyuékra és várni rád is...aztán csak úgy várni, ne ijedj meg nem elvárni. Ez csak olyan várom és meglátom, nagy szemekkel figyelek..

Túlélve az Eu kultúrtötit ,Lillával elszaladtunk fénymásolni aztán sajtért. a sparban igen újkeletű dolgot találtunk, vettünk is kettőt és kimentünk a parknak nem épp nevezhető betondzsungel közepére megeszegetni. Szélvihar, busz, haza. Elkezdett esni, nyárizápor illatban érkeztem itthonba. Este Zsanett készít nekünk spagettit, majd jóllakva eltipegünk filmklubba. Ez a terv!

Szobatás megérkezett, a sütő sincsen már olyan láthatatlan messzeségben. A guru ma pizzát főz, decsak éjjel. ÉRzem ,hogysok lesz a mai kaja. Holnap egy hete,hogy alig eszem. (ne kérdezz, nem kiváncsi). Szerda és Petra, vagyis az ő szülinapja: tánci és pia látható közelségben! Megyünk mulatni. Spontán és nem helyválasztós, azt hiszem. gondolom. nem tudom. ebből a halmozásból már nem jövök ki.

Amég a fénymásolásra vártunk, kiszámítgattuk a következő két hetet. A jövőhét tuti otthon, aztán a kövi kedd szerda tanítás de utána megint nem hétfőig. Akkor most elkéne dönteni ,hogy kéthétig pécsmentesen, avagy visszajöjjek. Bár szerintem megint az otthonmaradás verzió lesz (ugyanaz a forgatókönyv, kár hogy nem én írtam) mert minek is jöjjek vissza, egyelőre akinek hiányoznék az is pesten lesz. Szóval...

Csak azt tudnám mire várok? És egyáltalán minek?