Megtaláltam a házunkat műholdon keresztül, aztán mást is ... Ma két éves a blogom. Méltó dolgot kéne most...

Szóval komoran,vasárnap, Zorán fájdalmát hallgatom. A Gyűrűk ura! ez a megoldás.Előkotrom Tásét, az enyém otthon van... Tanulás közben jó lesz...kell! Anyu nem sokára hazajön és újra nézzük a bővítetteket. Tulajdonképpen nincs is miért keseregnem ha erre gondolok. Meg lett ígérve (ugye?. megálmodtam, ugye!).

hát akkor huss melankólia, nincs kétkedés. Lesz még nagyobb vizsga az Ikonográfiánál... 

Nyoma sincs a haboknak, minden csoda csak egy éjszakáig tart. Minden álmom csak egy éjszakáig rejt el. Miket nem találok a szemhéjam mögött, mikért nem bánkódom ébredés után? Haza akarok most menni. Kicsit szomorú dalok szólnak jobbról. Tanulnom kell, amint kimosódnak a ruháim neki állok.

Ötletem sincs mit vegyek fel kedden.Semmi igazán csinos pláne ünnepélyes nincs , pedig hát lesz egy kiállítás,kiállításom.

A megszokások rabja vagyok még sem tudom megszokni ,hogy elemlámpával világítunk a wécében. Nincs pót izzónk a régi meg tegnap feladta a harcot. Detti sincs itthon ,hogy intézkedjen, Dóri is elment, ha elfogy az elemlámpa nem fogok mosolyogni!

Keserédes szombat reggel. A sparig el kell mennem kávéért és egyébért. Koffein,vizsgaidőszak! Borul az egész berendezés itt a kávészezon! Én aki a kakaótól is kivagyok, most pörgök egy hónapig. Picit hiányzik a bőrfotel és a magányos esték Lilóval meg a tudással. Ha hatékony lesz ez az albi is : örökre a szívembe zárom.

Esik az eső. Tajték folydogál az utakon, mintha az egész város szappanhabos lenne. Halálra rémít. Veszett hely!

Megint havi Zsanettspagetti délután volt :) aztán meg a nagy dolgok megbeszélése, minthogy konyhásnéni karunk van és én momentán baloldalon kopaszodom. Egyébként meg ez a pécsi légkör vagy tízévet szívott ki belőlem...még jó hogy jön a szanatóriumnak beillő nyári-szünet (phü).

Ma végre megint csendesülős albi hangulat, mivel igazán kitettem magamért enap, este már nem tanulok...vettem tegnap egy filmet, Tással megnézzük!

A vizsgaidőszak kezdete: ma órákig voltam a könyvtárban, négykor ki is hajítottak mert zárás! Otthagytam Platón Phaidónjának utolsó húsz oldalát...pedig végig ültem volna, végig én! Megszerettem , sok sok sok azonosulós részt találtam. Csak az a kár ,hogy a halálravárás idején született gondolatok, beszélgetés-szökevények. Ijesztő hogy manapság merre találom meg önmagam. Még szerencse ,hogy a Biblia is kötelező olvasmány, különben elhalványulnék, elfelejtenék.

Holnap Mosomasamosodája :) heti takarító rovat, tiszta ruhák nyami. Aztán csajszipizsieste Zsuzsival és a kötelezőkkel (jesssz). Mit mondhatnék még? Samponos a város, de egyáltalán nem illatos. Hideg és barátságtalan. Takaróalól nézném végig ahogy elfolyik az összes tajték, de sose fogy. Itt marad. Felháborodás hosszan és fehéren. Kényelmes lenne azt hinni ,hogy nekem öltözik fel. DE ma már kényelmes maradok...

Még szerencse, hogy leszoktam a martiniről... Leszokok a kényszerről is, hogy folyton bizonygassam : nem a világnak volt igaza! (pedig mindig de) Minek is folyton hadakozni, ha csak sebek és szipogás a vége? LEteszem a lantot/kardot/sokkolót az érzelmek háborújában...

Szóval, amint ballagtam kifelé ebből a dimenzióból ráakadtam egy elveszettnek hitt másikra...van megbocsátás a  könnyeken túl.

Nagyon rég nem írtam és annyi mindent  akartam ide vésni...Végre leülék vala és nem megy, elakadt az írókám. Ma minden kiderül vagy mindenki derül, mert vagy megyek filmet tanulni filmesebbül vagy nem...Ha nem akkor sincs pánik, mert épp mikor feleznénk én elhagyom ezt a kontinenset! Letisztult az ötlet, rá kell szoknom az északnyugati habitusra. Ha már menekülni támadt kedvem miért is ne repülővel/hajóval teljesen a Sziklás hegységig... De ahogy a Gondviselés akarja, jóhelyre vagyok bízva.

Olyan szépen éldegéltem itthon ezen a héten, most nem akarok visszamenni! De holnap visszautazom és nem kis körülményességgel,sóhaj.

Csak mert még vár egy-két tennivaló : egy és kettő,akár három is. És nem lesz ott senki, lelki szemeim nagyon drámaiak: egyesegyedül állok a könyvkupac közepén... és nincs aki velem,helyettem,nekem tenne valamit...nincs , vagy nem látom. Ahogy felveszem az indexet a To-n holnap : elszabadul, ha akarom ha nem, rohanvást kell végig húzni a májust. Talán időm sem lesz vígaszul elbújni Középföldén,talán erőm sem lesz arra gondolni miért is indultam el...

Ahogy történni szokott ebben a fázisban, elfelejtődnek a szépdolgok : csak a kínok maradnak. Maradnának, ha nem tanultam volna meg tegnapelőtt: Maradjunk közel az Igen Gazdag Eredményhez:)

Új értelmet nyert, meg még sem,de azért kicsit még is... értettem én eddig is, de a google-n minden megtalálható, így a pontos szöveg is! Erikával közös himnuszunk :)

A legkedvesebb rész pedig itt olvasható:"Anyone around can see 
                                                         just how good you've been to me
                                                         For all my friends that don't know you
                                                         I pray that you would save them too"