Az egész anyu szülinapjával kezdődött. Kapott két jegyet a Piafra és engem vitt el magával. Erikától értesültem ,hogy a Zarában akció van ezért beugrottunk a Váci utcába a film előtt. Sajnos nem voltunk egyedül , így a próbafülkére várni kellett. Jól megszedtem magam cuccokkal , hogyha már próbálok akkor nem adom alább három felvonásnál. Végül egyik se jött be. Visszatérvén a második szinten erősödött a suttogás és megtaláltam a kiválasztottat, akit hely és idő hiányában próbanélkül kasszához vittünk. Sejtettem , hogy nem a bal sorba kellett volna állni, tíz perc után ez már biztos volt!
Legalább megspóroltam a filmrevárás idejét. Odaértünk. Mos' mit monnyak? Drámai film. Egy poén (angol humor ,francia film) volt benne és azon is csak én röhögtem, ha ez nem lett volna már önmagában is eléggé ciki , egy vénszatyor leugatott , hogy ez nem vicces! Vérlázító fapofával néztem végig a filmet, nehogy az ugatás mellé még harapás is járuljon.
Aztán tápoltunk a börgiben, és mondtam is anyukának inkább még ne menjünk haza...Mer' hogy Bryan Adams , ingyen is, szeretjük is és kitudja ,hogy mikor látjuk őt (is).
Aztán már csak átlényegülés. Tartottam a tömegtől ,de a jobbik részébe csöppentünk. Mindent láttam a kivetítőkön, szabadszemmel meg egy hanygányi alakot fekete pólóban és félhangyányi gitárral. Rég nem éreztem magam ennyire jól koncerten, semmi ajzószer, sőt némi visszafogottság , és végre hazajött a naivitásom. Vagyis a naivitásom azon fajtája ,amelytől újra elkezdtem hinni a realitás felett álló dolgokban pláne ami az én sorsomat illeti. Ezáltal lezártam az idei összes vereségemet és azok akik miatt elcsatangolt a KEDVEM, nos nekik küldök egy szimbólikusan értelmezendő középsőujjat!
Szóval vannak még jó dolgok, történnek még jó dolgok. És a koncert jó dolog volt, ami majd újabb jó dolgokat hoz. Csak mert újra elkezd működni az egész. Zakatol a bennem lévő hívőke és már nem csak kötelességből és nem csak a szakralitás felé hanem újra magamért is, na meg a felépítendő/felépülő mesevilágomért, azért a meséért ami beköltözik majd a realitásba...szabályok nélkül.