És majdnem szószerint. Ma végre életemben először kipróbáltam a motorozást. Adrienn körbe vitt majd rajtahagyott a Yamaha DTjén , hogy menjek magamnak :)

Bár nem vagyok valami nagy tehetség, huszadszorra végre sikerült nem le fulladni, aztán még menetközben kétháromszor megint lefulladni de aztán már gördülékenyebben mentem mint valaha...

Fura volt utána  visszaülni a biciklire...

Miket nem látok?

Először is, ne próbálj meg két jéger és némi sör(nekem ennyi is elég, kis testben telíthető lélek) után lábatmosni a kis fürdőszoba még kisebb kagylójában. nem jó. És ivás után de még lábmosás előtt figyelj arra ,hogyha a Harry Potter ötöt nézed, az amúgy rövidke film még rövidebb lesz. Ja és persze ,hogy a legutolsó egészenpontosan háromnegyed 11es előadásra kell beülni a nálad nem kevésbé fáradtabb (a HPt nem igazán kedvelő) régi barátosoddal. Ígyaztán hazabotorkálni és lábatmosni a kisfürdőben igazán nem jó. Csak a jobb oldali lett tisztább...

Más. Végül nem aludtam ki apróka testemből ezeket a vackokat amiket megittunk,mert el kellett kísérnem drága apukámat a szájsebész specialista fogász doktorbácsihoz aminek az lett a következménye hogy engem is megvizsgáltak. Eredetileg csak a ronda amalgámtöméseimet akartam kibumlizni szép fehérekre de kiderült hogy feszül az összes ínyem a bölcsességfogaim fölött amik meg nyomakodnak , és nyomakodván nyomják a többi gyöngyfogamat és azok meg torlódnak.

A dokibácsi (hobbija a térdem paskolgatása - mintha versenyló lennék) kitalálta ,hogy a fogaim védelme érdekében és a kínzó fájdalom elkerülése végett feltétlen ki kell szedni mindennemű fogat mely a tudomány évezredei során bölcsességesnek lett elnevezve. Ja a röntgenről ne feledkezzünk meg, csudi csini panorámát készítettek a gyilkos egyébként mindenevő fogazatomról.

Tehát augusztus 16án 8órakkor kiszedik a balhátsó bölcset. Nem titkolták ,hogy szenvedni fogok. Nyamvadt lidocain szóval még a repülés érzését is megvonják mitöbb majd műszerekkel a számban kell pofáznom. Eddig az évig még nem is műtöttek, idén ez már a második (jeszitiz) és nincs teljes altatás. Nem engednek el a valóságból, és talán még takaró sem lesz rajtam...

Aztán persze majd ha nem sírok kapok matricát, és új töméseket,mert a röntgen kimutatta a Csillagtelepi fogászat kontármunkáját, fogak melyeket be se kellett volna tömni, tömések melyek alatt csak rosszabbodik a helyzet. Hát agusztusban sem leszek szép, de legalább lesz kétszerekkora pofikám!

Életem első bejegyezhető kedvenc száma és azzal együtt klipje a Genezis : I can't dance c. dala volt. Öt éves voltam.

Mer' olyan kedves , mondhatni szimpatikus bácsik vannak benne és táncolnak mindenféle helyeken, és van csomó állat is tökéletes szimbiózisban velük. Például az énekes bácsi (nevezzük egyszerűen csak Phil Collinsnak - a kis Ildi igazi kedvence) kutyával veszekszik a tengerparton egy darab farmerért, meg aztán egy feltehetőleg idomító néni (talán idomár) egy leguánt is ölelget a klip végén. Szóval nekem ötévesen bejött, fel is írom az Életem legelső... c. listájának zenei élmények / kedvenc kategóriájába.

Jó ,hogy van VH1 - sokszor lehet látni ilyen kedves bácsikat benne...

Kapjon ez is bejegyzést!

Pécsi kihelyezésemtől számított első bulim egy 30y koncert volt. Életem történelmének egy fontos mérföldköve és  a kicsiny pécsi zenekar zászlaját viseli! Alap volt mindezek után , hogy a Volton mire megyek Prodigy helyett. Bár hiányos dalszövegtudással ugyan , de bepofátlankodtam a frontra, az már az én pechem volt ,hogy az a borsóagyú biztonsági őr pont elém állt és kitakarta a látni valót (nem születtem 165 centiméternél többre).

Szóval így esett , hogy már zenei szálak is erősen kötnek a második fészkemhez. Én láttam azokat az égve hagyott lámpákat a Dédásznál...

Más : rokonék még mindig itt. Ma csepeli körtúra és egy masnis felső, az érzés : betonsivatag Csepelen. jessz it iz! Fonnyadok a melegtől! Egyébként meg néggyel többen vagyunk a házban ez meglátszik az átmeneti körülményeken, akkora rumli van , hogy moccanni sem lehetráadásul anyámmal alszok az egyébként terpeszkedésre szánt hatalmas ágyimon, amit a kényelem időszakában csak a plüss pankrátoraimmal osztok meg.

Nincs panasz ne értsd félre! Ritka pillanatok egyikét éljük : mikor engem is zavar a kupi! Például mit keres egy kék szemeteszsák a szekrény tetején? A sercegő tévéről már nem is írok... kiábrándító. Nade holnapjön az igazi átlányegülés, a rokonok haza mennek , mi meg otthont varázsolunk az ingyen szállóból. És az Oroszlánbarlang ismét méltó lesz régi nagy híréhez :D