Én nem is tudom milyen beszámolót írjak...
Szépnevű Dorccal érkeztünk a helyszínre, nem elég hogy tömegnyomor volt a bejáratnál, éppen akkor került megrendezésre a Critical MAss is, szal lehetett kerülegetni a bicikliket. De neh legyen a nevem barzoj ha nem lenne mindig nagy mázlim: Gergőék álltak a sor közepén így nem kellett hátra kullogni! Gergővel amúgyse találkoztam így face to face, talán csak egyszer, pedig éjszakákat msneztünk vagy telefonáltunk végig, egy időben...jó volt téged látni kicsi tesóm! jönnél gyakrabban Pestre!
Node Gergőt el is veszejtettem a bejáratnál (valszeg fenn akadt a secusokon, mert egy másfélkilós nehéztüzelő nikon volt nála :) , mi Dorccal tova sodródván szembekerültünk a "szelíd" többezres tömeggel : hogy lesz ebből első sor? A válasz valahogy még is megfogalmazódott, bár nem fenyegetett rácsnyom bekerültünk a tűzvonalba. - Az orvosi karon érzem magam - nyünyögtem Dorcnak aki csak bólogatott. Rajtunk kívül majdem senki nem beszélt magyarul , ellenben találkoztunk románokkal bőven,de akadtak olaszok, franciák és ötletem sincs hogy a manóba de brazilok is (nagy hillsongosok ám - nézek én májszpészt).
A csapat nem késett, mi érkeztünk másfélórával korábban de így is csoda, hogy láttunk valamit. Felkonferálás blabla, ima meg áldáskérés és aztán: A WE STAND album introjával jöttek. Mindenki ott volt : Joel (ha én ausztrál lány lennék), JD (hajaj ha én talpraesett jónő lennék), a helyes gitáros aki kicsit megemberesedett plusz egy vadiúj gitáros,ami fájt,hogy Marty Sampson nem jött pedig ő aztán az igazi dalszövegíró, viszont mostmár önálló albummal is nyomul (LET LOVE RULE - majd utána nézek), de mázlira jött Brooke Fraser (Lead me To The Cross, Hosanna) és beugrott prédikálni Philip a Youth Pastor (hogy az Ég megáldja :))
Életem első koncertje ahol minden dalt kivülről fújtam! Régiekből is énekeltek nem is keveset, de persze hogy a FREE-t nem (az már túl régen volt). Viszont volt Hosanna, Look to you, One way , Shut on to és még sok más kedvencem. Mivel albumaik többsége (a legfiatalabb kivételével az összes) élő koncertfelvétel, nem volt eltérés cédé és koncert között. Bár JD kicsit kifáradt a végére (ügyeletes ugri-gyerek, pattog össze-vissza) mind derekasan bírta a két és félórás (!!!) dicsit. Joel persze végig szép volt és szépen is énekelt (rutinos öregróka),de sikerült elpattintania néhány húrt az intro alatt (büszke vagyok rá).
Aztán ígyúgyamúgy de magamra maradtam mert Dorc megkereste a nővérét és már nem tudtak visszajutni a kiindulópontra. MERT ilyen még nem volt! Minta a heringek és ez most nem vicc! Kábé állnom sem kellett mert tartottak, mindezek ellenére a lábaim nagyon elfáradtak és a kezeim is a sok csápolástól , mert még ilyen könnyen és ilyen sokáig nem volt sose lelki késztetésem nyitott tenyérrel az égfelé nyúlni.
Philip összecsapott egy félórás három pontos tanítást a Bátorságról, némi ausztrál humorral és hangemelgetéssel majd pedig gyakorlati bemutatóval, egyik pillanatban gondolt egyet és elővetette velünk a telefonjainkat , kb hatezer mobil világított , én a sajátommal megörökítettem (fényképgépet nem lehetett bevinni), de az valami leírhatatlan látvány volt ahogy egy dombnyi távröcsögő pislákolt az éjszakában. (Metaforaként szolgálva lelkeinkre, melyek eképp világítják be ezt az univerzumot). Közben visszakúszott a zenekar és szépen halkan játszani kezdtek majd miután mind megigazultunk jött a One way és a Take it all! Talán ez is volt a zárószám. Negyed tizenegykor be kellett fejezniük a nem túl öreg csendrendelet miatt, én pedig fázva és reszketegen elindultam haza.
Jó sok gondolatot ébresztett bennem ez a koncert. Erikával még siheder korunkban terveztük, hogy talán náluk szolgálhatnánk egy évig, mégis csak mozgalmasabb mint a Bibliasuli de azért ragadna is ránk valami. Nem is akármi. Dehát mindünknek meg van a maga kis álma, nekem személyszerint most több is, és hát valljuk be Ausztrália nem esik útba. Ezzelszemben Los Angeles annál inkább (vagyis nem rég született tervünk most újabb impulzust kapott): Meghát az életmilyenségem is hagy némi kivánni valót magaután néha. De végsősoron maeste felkeltettek bennem valami régen szunnyadó emberit. Türelmet és szeretetet, kedvesebb reményeket... Nem minden keserű és romlott. Ez az igazság vagy ennek kell lennie! Legalább ők emlékeztetnek , ha mostanában más már nem is... kötelezően egybeterelem az összes cdjüket és bizony holnap leutaznak velem! Megmételyezem a lakóközösséget, hátha...Nekem minden a Hillsong Uniteddel kezdődőtt.
