Ma a multról elmélkedtem...a régi osztálytársaimról, a régi életemről. Mind kifordult önmagából. sokan azzá váltak amikre álmomban sem gondoltam volna...emberölő,kábszeres. Nekem pedig olyan jól sikerült homokba dugni a fejem,hogy észre se vettem volna, ha nem mondja egy rég nem látott barát. Már semmi sem lesz ugyanaz. Sokminden elkeseredik. Ahogy a mai ébredésem is. És a keretbe foglalható gyermekkorom. Ha tudtam volna ,hogy idejutunk, nem sietek annyira. Nem megy a könnyezés, a szem mással van elfoglalva. Próbál a lehető legmesszebbre nézni. Hol marad Dorothy törvénye? : " Ha a boldogságot keresem nem megyek tovább a kerítésünk kapujánál, mert ha ott nem találom akkor valószínü ,hogy el sem veszítettem. Mert mindenütt jó de legjobb otthon!"... Hogy jutok el idáig, vagy oda vissza, vagy épp még előbbre? Jól esne most egy kis nevetés, egy nem törődöm vállrántás. De nem megy. Egyedül maradtam a betűimmel, mind emlékért kiált. Fájdalmas vonyítások az olvadó hóban. Könnyezik az egész környék,csepeg a háztetőkről. a szép remény elfogyott mára. Még erőm sincs utána olvasni, haragszanak rám ezért,de ma nem!

Ilyenkor érzem, mennyire nem való nekem a valóság. Nekem azt nem szabad! Nem így! Hiszen ismertem őt,és ezt tette... És átérzem,helyette félek...Lehet ,hogy az élet még sem egy rózsaszín habpamacs. Dehát miért ? Miért nem? És lesz e még az? Elfelejtem -e ezt az egészet? Szeretem ezt a helyet,vagy csak szerettem. Bemocskolják az emlékeket...nem haragszom, félek és féltem az érzéseket. Naívitásom megfullad a pocsolyában,de inkább becsukja az összes szemét csak ne lássa az előre toluló vért. Látod kedves, nekem volt igazam,folyjon a bizonyíték! a Jóérzést megölették! DE nem hagyom a Légvárat, nem én! Túl sokat tápláltam,túl sokat várok tőle...inkább válok pillangók bábjává, csak ne lássam ne halljam : felnőttünk! Nekem ne fájjon, én könnyedséget kértem, díszleteket és glittert! Nekem nem ide kell jutnom,talán még tudnom sem kell róla... Mást akarok, azt amiben régen is hittem, amiért talán megszülettem. Mégha nem érettséghez méltó is, én akarom, akarva akarom. Pont egy nappal a huszonhatodik előtt!

Kicsit előreszaladtam...ezt holnapra, január 28.ára akartam!

"and the world is made of energy..." - Szóljon ez a dal a mai nap alkalmából. Nekem ma kötelező örömködni,sajnos még nem vele személyesen, de mindenképp szellemi síkon...öhh na ebből nem jövök ki! Szóval ünnepet növesztek magamban, és gyűjtöm a NAgyJókedvet majd arra a bizonyosra... Hiába, ma az ő öregedését ünnepeljük...és egyszer majd együtt is!

Nem elkiabálandó,de visszatértem Álomországba! Törtetni,nevetgélni,napfényben járni de mindenképp haladni. Akkor most kezet foghatok magammal: - édes kislányom, megnyugodhatsz, ennyi elég volt! És így is van, már majdnem elfelejtettem miért is indultam! Dehh csak majdnem! És Eztneked romlott világ , ha legyintenél és kijelentenéd: Naív kislány! Még ha naív is lennék, kegyetlenül és következetesen leszek az! A kitartás végül elvezet oda ahova gondoltam, némi Isteni segítségre azért számítok, nem felejtem el ismételgetni minden este és minden magányos pillanatban... Remélem hallja és gondolom unja, de kiválasztottam az Only & First kívánságomat... minden helyzetben megmarad addig amég be nem teljesül: szülinapokon,karácsonykor,babonás momentumoknál, és minden egyes Gondviseléshez intézett kérelmemben (kivéve a hálálkozásokat, ott csak az utóiratban szerepel majd)...

Igen...igen...ez mostmár bizonyos. Készen állok teljesen készen! Várom , és még azon kívül erőmön felül próbálok majd teljesíteni itt és ott,ugyamugy mindenhol. Jah és örülni,micsoda életem van satöbbi. Mert ami van az már jó és ami lesz, hát egyszerűen fokozhatatlan!Azt hiszem egy burkot azért vissza kaptam, és ha ez a burok bekeríti az álmodott ösvényt, a végeredménnyel együtt akkor jelentem: maradnék! Akkor nincs több tojáshéj szaggatás és én vagyok a leglegleg....szerencsésebb és az összes szinonímája! Egy amit véresen komolyan veszek: az álmaim (ezesetben helyénvalóvolna a többesszám) De az álmaim igazából egy nagy szövevényes...áháhhhá nem modom megmi! Aki ismer az jól tudja :) (szegény Adri, ő már 8adik óta:)...

Nahh, leporoltam magam, irányba álltam (azt már rég), és akkor mostmár bejárva sok más utat , készebben mint valaha újra de nem az elejétől: elindultam!

És akkor most jól felkészültünk...(tenyérdörzsölget- végre megint!). Ma este...köhöm...éjszaka,szóval arról fog szólni amit igazán szeretek: filmek,mozi,filmek! Randevú az én igazi kedvencemmel, persze nem csak én leszek ott ez ilyen négyen társak,csoporttársak...jányok:) És a mozi. Zsuzsi válogatta a filmeket,mindent ő intézett! Három már biztos,de azt hiszem van még. És nem baj ,hogy egyet kettőt láttam,van ez így! A gondolatiság, mámrint a saját kis szűkreszabott elmém nagy térségre lép!Kitörni látszik az évek alatt ráerőltetett skatulyából. Nem ez nem most kezdődött,ez már kicsit régebben,de azt hiszem minden ilyen pillanat mint ami most is következik, nagyban hozzájárul a tojáshéjtöréshez!

Jól van így , nagyon jól. Befejeztem a gondok ama részét,eképpen szabad vagyok, a célomnak élve! Ígyni: eljegyeztetett a sorssal.Nincsen ígéretem csak magamnak...Ha kőfal hát kőfal, homok is van, de inkább örülök,még mindig örülök... Így kell!Elfojtani az összes kontár emlékét. Elcseszték, de én nem fogom. Még bánkódni se, nem nem. elégvolt!

Nincs más dolgom mint szépen felöltözni,megadni a módját , ünnepelni! Nálam a moziba járás ünnep,olyan ünnep ami heti rendszerességgel eljön!A kedvenc ünnepem...Méltóképpen fogadom. Pláne ha ipari mennyiségről van szó. Ma nem alszom ma álmodok, nyitott szemmel és lehet nyitott szájjal,de álmodom ami rám vár, a celluloid a vászon a gépzaj...a csodálat. Díszlet, életkép, közeli és távoli,színek ,ábrák, pillanatok és írások. Látnom kell a jó könyvet szép képpel és gyönyörködtető zenével. Ezt kívánom magamnak, cserébe odaadom az elszuszogott időmet, nekem nem kell ma estére...még akkor sem ha karikásak lesznek a szemeim holnapra...még akkor sem.