Még épp időben , ma délben tűnt fel hogy : Jessszus! már szerda van. Próbálom utolérni magam, vagy az időszámítást, vagy csak simán az időt. Még mielőtt bárki arra gondolna hogy vadpartikban vettem részt és a másnaposság nem hagy naprakésznek lenni , nos elmondanám hogy jóútra tértem hétfőig, ez a hatalmas életfáradtság pedig a Sejttan végterméke amihez még hozzá sem kezdtem úgy igazán.

Mióta készülök már egy igényes bejegyzést fabrikálni A holtak útja tiszteletére... készül készül, felemészt a háttérmunka.

Most pedig mindjárt nekilátok a legszomorúbb hirdetés megírásához. Szobatársat keresek, mert Zsófi elmegy Németországba :(

Ami még sokkoló : jövőhéten átköltözünk az új albiba és utána kéthétig egyfolytában otthon leszek! Marad még szussz don Tarnay zhjára is. yeah. Szóval mint mondtam alakul az igényes bejegyzés, de addig is amolyan életjelszerű pf-

Jah a busz út pedig roppant tanulságos volt: a savanyúkáposztát nem lehet elég jól becsomagolni.

Kettőkor pedig ismét megkeresem a holtpontomat, hogy átlendülvén el tudjam viselni a háromórás labort.