Állandó echo a fejemben...

Az első filmes óra, az első bioszos óra, az első szussz az új szobában, és ma is csak ezt a mondatot hallottam az új házunkban. A hév melletti lesz a miénk.

Nincs jó kedvem. Vagyis kedvem nincs most utazni...következik egy idegpróbáló hét. Áhh, mennem kell pakolni, el kéne érni a 14:30 ast.

Talmácsit a Tescoban néztük, megnyerte, grat. Gyűlölöm a tescot, de lám ma igazi közösségi szellem verbuválódott össze a hatalmas LGplasma előtt....

Igen, jól emlékszem. Az asztal tetején voltam. Feltettek. És tapsoltak. Én meg valami magyarpopcsodára táncoltam, dehát tapsoltak. Lényegében az éjszaka elérte csúcspontján, mert utána feledhetetlen módon előadtuk az Ő még csakmost 14et. A tegnapi gumibogyószörpöt Adri szolgáltatta : Forralt bor. És miért kérdezi tőlem mindenki mi van a sráccal? :) Nem kísért haza...vagyis nem ő, hanem egy ismi ismije aki hangszereket készít... de ennyi a nagyhír. Zenészek...

Most pedig jahj de fájó,mosogatnom kell. Anyuék nemsokára hazaérnek. És persze Klasszikusfilm. Orosz montázs iskola. oááá

Holnaptól pedig újabb kéthét Pécsen. Nincs határozott álláspontom ezzel kapcsolatban. Semleges érzelmek. Viszont partik terén nem lesz hiány, csak túl kell esni a véresszájú zhkon.Új albi. Be kell lakni. oh

Jáhj

A hónap utolsó bejegyzése. Elmúlt a nagy október, és nem volt csillaghullás meg nagy mécsesek, esetleg könnyes éjszakák. Vége a gyászévnek. Nyoma sincs a tavalynak, ijesztő. Nem hittem volna.

Persze tegnap mégis  kezembe akadt egy régi minidiskem, sikerült felidézni a hangulatot, de már csak kérdőjelek vannak, semmi fájóbb. Zene ami emlékeztet rá, arra aki miatt nehezek voltak azok a hónapok...

Fura látni, hogy az emberek hogy jönnek-mennek az életünkben, még azok is akiket nem vagy csak nagyon nehezen engedünk el. És minél nehezebben engedjük el őket, annál nagyobb darabot tépnek ki belőlünk. És akkor fáj, nyílt seb és artériás vérzés. Bele kell gyengülni. Van , hogy évekig heversz a napon mint a beteg kutyák, nem segít se film se zene se barátok se utazás...csak az idő. Az idő amit tavaly agyonszidtam, nos csak ő tudja mit miért tesz...hát velem kicseszett!

Mit tanultam belőle? Elsősegélyt nyújtani saját magamnak. Mit vesztettem? Mélységet, érzékenységet, mások szemében pedig értéket.

Néha úgyérzem rugdal az élet ilyen téren, főleg másokhoz képest. És mégis minden súlyos sérülésem ellenére, ezek az én sebeim és én szeretem őket. Valamilyen módon mindet meggyászoltam,és nem egynek volt következménye a másik. Szeretem őket mert értelmet adnak minden gondolatomnak, hitelesítik őket, végre tudhatom miről beszélek és bár nem vagyok jó vígasztaló, érthetem miről beszélnek mások...

Ezért jó állatot, emléket vagy tárgyat szeretni. Őket magaddal viheted. Az időjárás, a nő, a férfi , a hely, a különböző örömök elpártolnak előbb vagy utóbb...sosem lehet tudni. És mégis, minden hiba, minden sablon ellenére újra és újra meg kell szeretni valakit. Kockázatot kell vállalni, minden megmaradt lelkiépségedet fel kell tenni arra a bizonyos egy lapra... Hazárdírozni és még se.

Nagy most a szám, mert nálam síma a víztükör...egyelőre. De mennyire jó is ez a letisztult levegő, a sok gondolat ami esténként csakúgy lecsap ha egyszer-egyszer a múltban turkálok...furcsa , hogy legutóbb már előre tudtam miben kutassam a vígaszt ha fájni fog.De nem fájt! Vagy átlendültem a holtponton, vagy ezentúl irányzatot építhetek ki. Felkészültem, szánalmas...

Most pedig van idő... vígasztaljon majd Afrika. Boldog novembert mindenkinek!

Tudtam , hogy szükség lesz egy kis önzésre ma is... a blog legalább nem szól vissza...

hhhhh

Kate Nashre futni leginkább olyan mint lebegni... puhafutópad nem, göröngyös csepeli beton annál inkább. Persze nem olyan jó zene, hogy jövőhéttől kijelző nélküli kardión nyomuljak vele.

A szezonális félelmeim : az egyik körvonalazott megtestesítőjük Véres Keddként vonul majd be a történelmembe. November hatodika : reggel délben este - zh. Nem vicc! Nyolctól a növénytan , délelőtt don Tarnay Klasszikusa és este csakúgy "filmismereti" korai Amcsi filmből. És nem a legutolsó aggaszt, könnyen meglehet ,hogy szorongok a növény és a klasszikus miatt. A sima sejt és szövettan kudarca még élénken él bennem, sőt a laboratórium is...bár arról eredményt nem tudok, az a csütörtök este életem első gyengébb idegösszeroppanásaként vonul be a történelmembe (uáá mennyi fejezetet kell ma feljegyezni). Szóval az az este szorongat még, mert akkor képződött szakadék lakótárs és köztem és még egy, labortárssal. Mindez ugyanabban a félórában. És milyen ijesztő volt az üres lakásban egyedül , mindezek után. Mert bár Mirkó nem vette személyesnek, én annál inkább. Hiába nah : bölcsész vagyok, nekem egereket kinyírni is személyes dolog lesz. Szóval a Véres Kedd túlélése nem elég, új labortárs után kell néznem mert asszem kiebrudalt pont amiatt mert akkor épp egy másik szakadék fölé próbáltam hidat vonni. Amiatt érzett szégyenemről nem is beszélve , hogy a Jegyzőkönyvet nem bírtam egyedül kiegészíteni (minden erről szólt volna) és hát hiányosan adtam le. Ez is csak nekem személyes, a tanárnő max megjegyzi , hogy ő többet nézett ki belőlem. És nekem nincs két kezem,labortársam,időm és hatalmam bebizonyítani van is több mint amennyit most adni tudtam. Baszki de jó leírni, ma talán könnyebben alszom el. Gyűlölök csalódást okozni...

Szóval maeste legyenhát korai Amerika... Generális , Modern idők esetleg Nanook...kevesebb ránctalp a fejemben.

" EPILÓGUS

A marslakó

Sokan mondták már nekem, miért nem forgatok egyszer egy filmet az összes volt feleségemmel a főszerepekben. Az ötlet elég szórakoztató , de kivitelezhetetlen. Az élet azonban nem ismer lehetetlent : a négy szépség csakugyan összegyűlt egy filmforgatásra. A "Körbe-körbe" forgatásán természetesen ott volt Jane (Jane Fonda - a szerk.) , a főszereplő. Éppen meg akartam mutatni Serge Marquand-nak, hogyan kell kiesni egy ablakból. Az előjátszás túlzottan jól sikerül, eltörtem a kulcscsontomat. Annette Stroyberg (volt feleség - a szerk.) épp átutazóban volt Párizsban, és meg akart látogatni a forgatáson. Ő is végignézte a  balesetemet. A két nő támogatott a mentőautóhoz.Az egész ügy nagy feltűnést keltett, és Catherine ( Catherine Deneuve - a szerk.) , aki a közelben próbált , hallva, hogy mi történt, azonnal odasietett. Mind három nő beszállt a mentőbe. A véletlenek különös játéka folytán épp a mentő indulásának pillanatában gördült be Brigitte (Brigitte Bardot - a szerk.) a stúdió udvarára. Amikor megtudta , ki a mentő utasa , azonnal ő is beugrott. Szörnyen fájt a vállam, de mégis élveztem a pillanat különösségét. Négy aggódó nő hajolt fölém.

"Teljesen zöld" - mondta Brigitte.

"Mit vársz egy marslakótól?" - kérdezte Catherine. Még egy kicsit vizsgálgattak , aztán mind a négyükből kirobbant a nevetés. "

Great khm Swinger