A google már megint tovább képzett, most mondjuk bakterológiából.
Manapság egyfoltyában úton vagyok, jah hogy ezt írtam két bejegyzéssel lejjebb is? szánalom. Az ilyen sok máshol levés megkérdőjelezi bennem néha az otthon fogalmát, ma ez volt terítéken a vonatút során, ja meg a hazatalálás problémája.
Asszem hormonálisan és minden téren elérkeztem abba a korba amikor összetörik a régi otthon-kép és én kilökődök a világba sajátot teremteni.Rém ijesztő. Az embernek ugye vannak tervei,az embernek ott van saját maga, az egész lényét foglalkoztató kérdéskör. Én. Aggodalmam tárgya mindig én voltam...
És akkor jön a hazatalálás (megtalálás) elmélete, vagyis inkább folyamata.
Mint minden más, ehhez is idő kell, Énből legyen Ő majd egy kis munkával legyen Mi. És akkor a biovekker meg a kilökődöttség is taszajt egy keveset az elhatározáson.Szerencsére nem vagyok az a félős típus, szóval elköteleződni sosem tudnék rettegésből, vagyis megalkuvásmentes vagyok.Asszem.
És mennyire nyugalomba kerül az Ember ha végre a kérdésköre kibővül valaki Mással. És már nem az számít mi van velem, hanem hogy mi volt és mi lesz vele, vagy velünk.
Az pedig tény hogy a Heaventől remekül megy a vezetés éjjel, szalon spiccesen, jelentős vesefájdalmakkal.
Arcpirító délutánunk pedig...hmm. Aki pedig nosztalgiázna a hétfő esti sorozat jegyében, Akarjon Hinni és tekintse meg az új X-aktákat...
Sűrű, nagyon sűrű nyár ez.