Próbálom mozgalmassá tenni az utolsó hetemet itthon. Csak én. Mindenki másnak mozgalmas az első hete Pécsen...

Azthiszem az orron át való folyadék visszaengedés szuperképessége immárom velem marad. Talán edzeni fogok és kifejlesztem a szín szerinti fujkálást. Erikáék majdnem tapssal jutalmazták a mai mutatványt, amit a kérésükre adtam elő Ájsz Teával. A kérődzés már mérséklődik, dehát valamit valamiért.

Adri barátném nevenapját ünnepeljük ma este. Vacak dolog ilyen sokat utazni a városig meg vissza, méghozzá nagyon rapszódikus menetrend szerint. Amúgy meg igyekezhetnék nem a hűtőben felejteni az ajándékát... :/

Sok gusztustalan dologra szoktam rá a nyár során: ilyen pölö hogy nézem a Laguna Beachet (és tegnap már annyira néztem, hogy meg is hatódtam), vagy a másik kultúr műsort a Super Sweet Sixteent... megnyugtat hogy nyugaton még hülyébbek az emberek.

Erika ma hozott egy csomo Willy Wonka féle amerikai cukorkát...asszem cukor mérgezésem van, betermeltem a jórészét, merthát finom savanyúak és gyümölcs alakjuk van...vagy sokáig rágható izék. Szép színesek, tele természetes (not) anyagokkal...

Amúgy meg 26-os gatyát vettem ma. Néhol még vannak lötyögős részek, de 26-os. PEdig a mérleg szerint két kilót vissza eszegettem és mégis... Na nem baj, azért örültem...

Kábé ennyi. Jövőhéttől déli élet, hétvégén Szombathely, meg boldogság. Elég könnyűnek látszik (szímsz szó ízi) az élet, és lám mégis habostorta. És hülyeség hogy a boldogság csak tőlünk függ... függhet bőven még valakitől, és nem csak a boldogság hanem én is...