Nem is tudom, mióta nem ültem lovon.

Timi barátosném intézkedésével, ma viszont újra nyeregben voltam, a fagy ellenére. És a lovak csiszitolása közben nem nagyon gondoltam a holnapra, meg az elkövetkező félévre.

Vegyes érzelmi állapot. Jó lesz kimozdulni, megismerni, és legfőképp babérokra törni, hogy letudhassam végre a pécsi karrierem. De azért félek is: szociálisan, anyagi szempontból és hát félek elhagyni az itthont.

Rendben,szépen elbúcsúztam mindenkitől. Akitől még sem, annak üzenem: sajnálom (Dóri: "sajnálom, ez biztos valami tévedés":)), és ha úgy alakul majd, hazajövök márciusban, hogy ünnepeljünk valami semmit, lényeg a mulatság:).

Most pedig határozatlan időre, szerintem kb néhány napra elbúcsúzok az étertől. Mindenkinek szép januárt!