Rohadt rémálmok...zihálva ébredek, és nem tudom-nem tudom mit jelentenek. És tönkreteszik a napomat, a valóságot, és engem is.
Az ilyen erős, belülről kivetülő fájdalom, inkább megélt mint elképzelt...valószínüleg csak lázam volt, de egy éjszaka alatt végig nézni a rettegésem minden tárgyát: a hitetlenséget, az elhagyást, a semmiben fájást...ez kínzás.
Nem szabadna félnem, mert a legrosszabb már megtörtént... már réges rég túl vagyok rajta és felépültem belőle. A helyzet hasonlatossága még sem enged nyugodni, ugyanúgy ahogy a miértek gyötörnek elalvás előtt. Miért nem sikerül elhinni, hogy soha többet nem fog úgy lenni, ahogy akkor volt.
"Amitől a legjobban félünk, már megtörtént velünk"- jelentsen ez akármit is másnak, nekem kétszer is igaznak számít...