It was a blind leader, or an epilepsy-signer, I don't know exactly.

I've been sitting at the Kringsja reception and wait for my turn, when she stepped in with her master. I think she was black, can't remember. And while they've been waiting too, she was staring at the people, had a look every of them. Than she looked at me, and have been looking at me until I started smile. She saw my face, the dog saw my smile, and seems she understood. 'Cause the next moment she smiled back me, with moving her tale and lifting up her ears. Unbelieveable! Dogs can't understand differences between serious or happy face, they can't see it...I mean we learnt that. But there, that dog was different.

None of the waiting people smiled to her...no one.

There's a lyric, I like it very much. True for my past, and my old-self. Don't want you to think that is about us. No, It's just a lyric, and a quite good track. Reminds me a  somekind of freedom, that once have determined me. Well, hopefully I've changed. Dunno

Down to you,
You're pushing and pulling me down to you.
But I don't know what I,
Now when I caught myself, I had to stop myself.
I'm saying something that I should have never thought.
Now when I caught myself, I had to stop myself.
From saying something that I should have never thought of you, of you.

You're pushing and pulling me down to you,
But I don't know what I want,
No I don't know what I want.

You got it, you got it,
Some kind of magic.
Hypnotic, hypnotic,
You're leaving me breathless.
I hate this, I hate this,
You're not the one I believe in.
With God as my witness.



Don't know what I want.
But I know it's not you.
Keep pushing and pulling me down,
But I know in my heart it's not you.

Now when I caught myself, I had to stop myself,
From saying something that I should have never thought.
Now when I caught myself, I had to stop myself,
From saying something that I should have never thought of you.
I knew, I know in my heart it's not you.
I know but now I know what I want, I want, I want,
Oh no, I should have never thought.

Kerepelek, amíg lehet.
Úgy várom, hogy ember legyek én.
Öreg legény, mégis gyerek-
ott táncol a budi tetején,
dobja szívét ferde kútba,
visz az útja, csillagokba.

Ott ülök a kis göncölön.
A hatalmas tenger pocsolya.
Nincsen bánat, nincsen öröm,
csak az álom hideg kövön.
Szívem dobtam ferde kútba,
hogyan jövök mostan vissza.

Besüt a nap a szobámba,
az istenit háromnegyed négy.
Világ rángat a kedvére,
kút mélyére lemászom ma még.
Elintézem ottan, amit kell
és holnaptól vagyok ember.

Hol itt a baj, mi volt tavaly...
Ha mennydörög, ha süt a nap,
ott szállok a fejük felett,
nem ronthatják a kedvemet.
Hol itt a baj, mi volt tavaly...
Ha mennydörög, ha süt a nap,
ott szállok a fejük felett,
nem ronthatják a kedvemet.

Van net. Nincs fény. Vagyis korán sötétedik, de viszonylag jó az idő...ma még a nap is kisütött.

Semmihez nincs kedvem, mármint nem úgy, hogy valami dolognak utána nézni, hanem globálisan. Ez a tavasz előtti derülátás. Ráadásul elfogyott a szórakoztató irodalmam, és nehezen találok mozit errefelé.

Keveset beszélek angolul, itt csak az barátságos akinek muszáj, ja meg a keletiek. Viszont glóriát annak a lengyel srácnak aki adott nekünk függönyt, amúgy meg nyílt valóság show itt minden norvég ház - nem szokás függönyt tartani.

Nem kevés dolgom lesz a következőkben. Mármint a szakdolgozatot illetően. Aztán végülis csak csinálni fogom, és lassan majd működik minden magától. Ahogy tavaly. Ez ilyen törvény.

Sok itt az izesített ásványvíz, négy különböző kártyám van mindenféle műveletekhez (mint pl. mosás), és ha sok ember van egy helyen akkor ott tuti, hogy sorszámot kell húzni. Az üzletekben halszag van. A menza kajának nincs íze, de a szagától is jól lehet lakni.

Jól jönne egy kis február, mondjuk az elejéből...aztán majd csak kitavaszodik.

És tényleg mindenhová hazatalálok. Mindegy milyen nyelven írták a táblákat...