Én egy technikai zseni vagyok. Az. A másik blog még szünetel, mert nem túl jó a kapcsolatom a szkennerrel.Nem mükszik.

A minap igen érdekes beszélgetésünk volt, röpke 4 órában, hajnaltájt. A vörösbor, az utcai pilács és egymás ténylegesen jelenléte hiányzott csak.Valahol érezzük,hogy felnövünk lassan amikor különböző hivatalos ügyintézésekről és munkáról beszélünk. Vagy közös életről. Ma meg aztán volt időm átgondolni, hogy mit is akarok. Először is megint páncélban szeretnék az élet elé menni, mindjárt februárban. És felhagyok a múltból származó kísértetekkel való viaskodással. Ezt értem úgy, hogy inkább kihagyom az életemből az egészségügyet és csak azért se fogom megmutatni, hogy én csak azért is jobb vagyok. Semmi értelme, és eltelne közben sok sok év.

A művészetben - és ahhoz hasonló gyenge kifogásokban - vagyok otthon. Mert már rég ide költöztem, és mert annyira de annyira romantikusnak születtem (mint ahogy ezt majdnem elfelejtettem anno, de végül Máté világított rá - és azóta is hálás vagyok érte). És tulajdonképpen ma enyém volt a hármas kamera, és jó volt és én olyan komolyan vettem.

Amúgy meg Középfolde ott van egy köpésre és csinálnak még fantasyfilmeket... szóval meló lesz/lehetne bőven, és akkor már nem sokkal jobb móka mint a kórház?

Csapongok. Mármint ide-oda. - Nem vagyok a magam ura (Hs7)...

Mindennap van valami. A felnőttéválás adminisztrációs oldala rendkívül frusztráló. Viszont megint rajzolok és majdan reklámba is bocsátom őket a kutyatárlat blogon, ami nem mellesleg az enyém.

Amúgy, végre szeptember. Egyre közelebb vagyok a télhez, ami jó mert a szívszakadásomat csak a hó tudja meggyógyítani és persze a messziről jött doktor :) Hogy hiányzik az nem kifejezés... olyan mintha megrekedtem volna álom és ébredés között. Édes álom a múlt tél és a keserű ébredés, hogy talán igaz se volt. Szerencsére a telekommunikáció fékentartja az elmecsusszanatot és mindennap bebizonyítja - kétszer is - hogy nem álmodtunk.

Holnap hazahozok egy szkennert és akkor megnyílik a kutyatárlat. Aki melegibe megakarja nézni a kemény egy darab postot az próbálja itt : kutyatar-lat.blog.hu . Még elég szűkszavú. Egyesektől pedig elnézést kérek, hogy pont az ajándék Sírát használom kommerciális célokra - dehát, van mire büszkének lennünk!

Ez a London belémoltott mindennemű lokálpatriótaságot - lassanként nem morgok már annyit Pestre...