Egyfolytában hülyének érzem magam...

Ez valami szörnyű, és ha még az is jön mellé, hogy úgyérzem mindenki előveszi a legjobb türelmét mellettem akkor aztán végképp kész vagyok. Régen legalább volt ellenbizonyíték. Akkor még voltak osztályzatok. Mostmeg. Az van hogy nem tudok kinyitni egy kaput. Felvétel, leáll. Szólnak és én nem kapcsolok. A horoszkópos ügyességemről már ne is beszéljünk.

Anyukám mindig büszke volt , hogy okosnak születtem. Most meg majd mivel vigasztalom. Plusz azzal hergelem magam, hogy a pasim idegeire megyek. Semmi sincs rendben. Elvesztem valahol félúton magam és a világközött. Ami pedig még fájdalmasabb, hogy senkinek nincs kedve hazaterelni engem. Nekem pedig fogalmam sincs mihez kezdjek, ez a nagy harci helyzet.

thx for bein' supportive