Nagy össze-visszaságban...

Szenes klub hangulatom támadt a minap, midőn egy flitteres orvosis buliban találtam magam. A flittereket és a tiszta levegőt leszámítva, ja és persze azt, hogy nem volt ott sem a Kati sem a Vivi, tényleg olyan volt... és olyan jó volt. A nagy osloi kórházban tartották, és ismerve viselt dolgaimat a kedves szomszéd útbaigazított, merre van a pathológia ha esetleg be akarnék lógni és merre az ambulancia ha már megint elbénáznék valamit...

Amúgy már nem számolom hanyadik dimenzióba zuhanok épp...

Tegnap megint Narniában jártam. Andrew Adamson a haját tépte volna ha látja azt ami én láttam. Igazi élő fenyőfák hótól roskadozva... ezek között vezetett a szánkó út lefelé, néhol 220 km/órás sebességgel. Azt hiszem én szánkózásra születtem, minden ment elsőre, mint a karikacsapás és végül megúsztam törött csontok és nélkül.

Mostanában megint sokat gondolok kiskori magamra, és az akkori gondolataimra. Akkor még voltak igényeim :) Amúgy ahogy ismerem magam valószínűleg a legjárhatatlanabb és legrosszabb úton indulok el, és megint ugyanaz lesz a film vége. A kérdés pedig nem más mint és talán ez életem kérdése: hogyan maradjak hű önmagamhoz?

Na hogy épp melyik út, a jó fene se tudja. A sok világszomjas embertől megszomjaztam én is. Látnom kell még ezer dolgot mielőtt hazafelé vezetne az utam.

Happy Birthday!

Amúgy meg látom innen a fenyves erdőt. Egyszer fel megyek oda, de nem ma. Még nem.

és igen is van kegyes hazugság.

1. Életem legnagyobb bánata, hogy semmilyen formában nem vettem részt a Gyűrűk Ura forgatásán. Még takarítónőként is beépültem volna...

2.Szentül hiszem, hogy a lovak vagy a kutyák tartása örök életemre biztosítják a jó alakot. Korlátlan evéssel.

3.A bal lábfejem kicsit nagyobb a jobbnál.

4.Mindig előbb kérdezek mint bármi mást. Ütni például nem is tudok.

5.Mindig mindenhogyan a legrosszabbat feltételezem. De legtöbbször illemből nem mondom el. Én még hiszek az illemszabályzatban.

Blog tekintetében foghíjjas (a google szerint helyes lehet még a foghíjas is, de én maradok a folklórisztikus megfogalmazás híve) hónapok vannak a hátam mögött. Tény, hogy féléve nem dokumentálom már életem minden percét. Most csak beszélek arról, hogy nincs időm, de ez nem igaz.

Általában éjfél után jönnek a jóötletek. Vagy nem. De a statisztika mindig a csillagokra mutat: a nappal túl világos a fényes ötletekhez, elvesznek benne. Íme éjszaka meg nem bírok aludni. Részben a kreativitás nem hagy.

Újabb élelmiszer legendák kaptak szárnyra. Állítólag van halrudacska igen olcsón és megszületett a határozat miszerint mostmár illenék asszimilálódni az itteni fehérhússal, gondolva testünk vonalaira. A holnapi küldetés kódja: halrudacska.

A kutyám beteg. Rosszkedvű. Az egyetlen olyan családtag aki akkor is örült nekem amikor én cseppet sem voltam kedves, vele sem. És most meg depressziós. A petárdáktól. Nekem pedig ilyenkor szállják meg fasisztoid gondolatok az elmémet : miként kombinálnám azokat a petárdákat a tulajdonosaik testüregeivel. Ha lenne padlásunk, lenne rajta egy kis ablak és abban pedig egy légpuska, azzal lövögetném seggbe a sok huligánt akik a síneknél szórakoznak, szívrohamot hozva nagyanyámra és a beteg kutyámra. Igen, határozottan ezt tenném. Némi élvezettel. És legalább a légpuska CSENDKÍMÉLŐ.

Szóval a kutyusom nincs jól, és én nem látom őt április-májusig. Ő pedig nem látja az egyetlen embert akinek akkor is visszajön, ha valami érdekesebb dolga akadt. Nem fegyelmezetlen, csak nincs ideje másokra és tudja hogyan kell süketnek tettetni magát. Fogalmam sincs kitől tanulta...

Amúgy sok itt a kutya és a gyerek. Valakinek vagy gyereke van vagy kutyája. Egyeseknek lova is... De komolyan a Campuson külföldiek után kutyából és kisbabából van a legtöbb. Ha nem lenne könyvtár, azt hinném a vasárnapi állatkertben vagyok. Nagyon havas napokon szeretnék én is kutyát. Hatot. És egy kutyaszánt. Akkor nem kéne kiválogatni a nagyon fontos cipelendő holmikat, és Berci bevonása nélkül is el lehetne szállítani az üres üvegeket. De itt a Sognban még hörcsöge se lehet az embernek, hacsak nem vakvezető hörcsög a szegény pára.

Amúgy a kisállatok hiányát leszámítva, minden egész szupi. cool (rövid u-val, ahogy ausztrál lakótársam mondaná).

A jelek szerint későre jár. Az írást inkább felcserélem olvasásra. A lakótársam, a Berci írt egy valamit ami leköt. Nem kötnek le mások írásai, amik hosszabbak 10 oldalnál. De ez leköt. Nincs tévé. Szóval tényleg jó, na.