Idén nincs kedvem a Valentin nap miatt morogni. Inkább pudingot főztem. Jót tesz majd a laktóz intoleranciámnak, de mindegy mert úgyis mindennap műzlit eszek. Evés. Kiadós falásroham tört rám. Pont most, mikor vacsorához kéne készülődni...

Tanulás tekintetében nem, egyéb szempontból viszont igen termékeny naphoz van szerencsém. Hajvágás után a városban kerestem a csizmát mellyel szerelembe estem, és még vagy jópár felesleges dolgot cipeltem haza vele együtt. Most meg már sötétedik, lassan virágokba öltözöm, a pudingot beteszem a hűtőbe, vagy az erkélyre.

A tegnap este pedig... Azt a pillanatot el akarom tenni, ahogy a város csillogott alattunk végig a hegyoldalban. Az ég pedig bordó volt és sütött a hold... Lassú hideg és nyakig hóban ügetés. Ha meg mindez nem lenne elég, azt hiszem magán területre keveredtünk, de az épület pont olyan volt mint Potterék bentlakásosa, csak kicsibe... aztán csak a havas ösvények hazáig...

Ha mindig ilyen és ehhez hasonló zenék lesznek életem soundtrackjén, akkor nem bánom akárhogyis végződik :)

I am thinking it's a sign that the freckles
In our eyes are mirror images and when
We kiss they're perfectly aligned
And I have to speculate that God himself
Did make us into corresponding shapes like
Puzzle pieces from the clay
True, it may seem like a stretch, but
Its thoughts like this that catch my troubled
Head when you're away when I am missing you to death
When you are out there on the road for
Several weeks of shows and when you scan
The radio, I hope this song will guide you home

They will see us waving from such great
Heights, 'come down now,' they'll say
But everything looks perfect from far away,
'come down now,' but we'll stay...

I tried my best to leave this all on your
Machine but the persistent beat it sounded
Thin upon listening
That frankly will not fly. you will hear
The shrillest highs and lowest lows with
The windows down when this is guiding you home.

The Postal Service - Such Great Heights

Tegnap azt kívántam, bár örökre ott maradhatnék fogkefével a számban, a tükör előtt. Az olyan egyszerű lenne, csak ott állni a nagy lámpa fényében.

Természetesen vissza kellett mennem.

Mostmeg ketten ülünk a szalagon, jó irányba a vágóhíd felé. Egy vonatbaleset áldozata leszek, ha már nem vagyok...

Tegnap egy magyar srác mesélt nekem ilyesmiről. Az élet nem film - ezt gondolom, pedig nem akarom. Az élet megalkuvás az anyaggal, és nem fair üzlet magaddal szemben.

"Csak az idiótáknak van ideje az ilyen hülyeségekre mint ez a távolság."

Teljesen sötét van, csak a laptop világít. Oasis megy, a leghalkabban. Meleg van. És jó.

http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=159771