A fojtogató nyári levegőben egy dal jut az eszembe : Coldplay - Your Love Means Everything. Ahogy a párátlan levegő körül vesz, mozdulatlanságban tartva mindent, egy dolog jár az eszedben, nem megy semmi sem.

Érthetetlen okokból rókáskodtam megint. Az az igazság, hogy az igazság mindig ott van, ha beszélünk róla, ha nem. Ugyanúgy ég, viszket és fáj, még akkor is ha próbálunk nem tudomást venni róla.

Hogy őt nem nyűgöztem le annyira, tudom én... de hogy magamat sem, ez a szomorú. És nem tudok hazamenni! Akár hogy akarnék is, nem lehet, mert az már nem otthon, én már nem én vagyok és az az életfonál örökre elveszett. Úgy vagyok én a semmiben, mint megrekedt gondolat a forró nyári levegőben. Mint az a dal, semmit mondó, fájdalmas, igazságos és bágyadtan szenvedélyes.

A lélek úgy van, hogy nem lehet azt látni... Keressük kapargatjuk, még sincs. Aztán mikor a forró nyári levegőben megfájdul az emberszív, a lélek szétfeszül a torokban, lekúszik a tüdőbe és elmérgezi azt a kicsi friss levegőt is amit úgy sikerült csak kiszívni ebből a szélcsendes forróságból. Az igazság fáj. De az igazság én vagyok, minden megküzdött csata után én vagyok az... és ezeregyedszerre is bevallom Neki ha fáj, és megint megküzdök Vele ha kell.