Talán csak a kifogásokat keresem egyfolytában, és még magamnak sem vallom be, mennyire félek. Ez lenne amúgy a dolog szépítése, és ha igaz lenne, már is közelebb állnék a megoldáshoz.
Ha pedig nyár lenne, akkor a teraszon pipáznék órákon át.
Lassan egy hónapja ízlelgetem a vendéglátás szakmát, és bár sosem hittem volna, hogy ezt mondom, mégis: a kedvenc részem a vendég, mindebből. Nem a hely, nem az idő, nem a pénz és végképp nem a vezetőség... még mindig nem békültem ki magammal.
Szóval a másik hibáztatása... két eshetőség van. Sok mindent tudok. Nem tudok semmit. A közeg ahol dolgozom, pedig kiszuszakolja belőlem a bizalmatlanságot... Ígyhát lassacskán elfelejtem honnan is indultam, és miért is pontosan.
Van még néhány órácskám az estéből... lassú szöszmögéssel még talán kihozhatok belőle valamit.