Ma ismét dolgoztam,és tudjátok mit? gyűlölöm a csemege pultot... De hagyjuk a bevásárló központot, tegnap érdekesebb volt.

Megnéztük a Világok Harcát, és jo is volt meg nem is...jo volt mellette,de a film, háááát nem kötött le. Az égő dolgok ott kezdődtek hogy hátul középre kértem a jegyeket,a srác meg látva hogy sráccal vagyok megkérdezte: és párosszékbe adjam?-őőőőő ,hááát,izéé (nem tudtam mit mondjak, kedves meg kilométerekre volt) hát mivel gyorsan kellett mondani,nyögtem egy ahát! Végülis nem voltam hülye mert igy legalább kényelmes volt:) főleg a vállán szuszogni,..Aztán elindultunk a keleti felé,mert neki vonata volt...nagyon messzire :( a hideg zuhany a Mammut kijáratánál várt, ott ült...és észre vettük egymást! És akkor ide illett volna kedves benyögése:hallo!tessék!-szarban vagyunk! De ugy tünt mintha a "hüha" örült volna nekem, gyors ismerkedés kézfogás a díszpinttyel, aztán egymást faggatuk hogylétünkről! Aztán bucsuzni kellett, utközben elmondtam hogy ki volt ez és mért is olyan nagy trauma...és rájöttem hogy téleg az! Aztán a második tasli a Blahán várt, két hosszubottal zsonglőrőzva, éljen éljen! ma mindenkivel összefutunk...de ez már nem volt olyan nagy dolog...iagzából nem is érdekel(t)...

a Keletiben lett vicces a helyzet, fél orával előbb értünk ki és a vonat is késett 50percet...maradt idő nyugdíjas-ücsörgésre a pályaudvaron, és jovolt,nagyon jo! a legtávolabbi padon a szerelvények végénél...röhögcséltünk és filozofáltunk felváltva...aztán a greatest bucsupillanat, nehéz volt megfordulni és ott hagyni amiután felszállt...és lehet hogy tévedek,de ugy tünt mintha neki is...de mondom,lehet hogy tévedek, sajnos már elvesztettem a bizalmamat a megérzéseimben,special thanks to "nagy hüha"!(értse meg mindenki az első bejegyzésből, ami lenni archivumban)...

És ma mindennél nehezebb volt talpra állni,vérvétel meg minden...fujjj, és a napom,rémes! bár lehetett volna rosszabb is, mindegy! nem tudom ,megint egy csomo mindenre ez a válszom hogy n-e-m-t-u-d-o-m! uuuutálom ezt is! de a képlet szerint szenvedésre vagyok ítélve! néha nem ,de legtöbbször így van,mig a más,hát ő talán nem is ide gondol...segáz! a Karrieremre kéne koncentrálni. Majd ráérek sírni tul a harmincon...hülyeség! ma problémája ma van, ezért hivják a ma problémájának,és ha ma nem szenvedek miatta,akkor ki fog?

(és legfőképpen:mikor?)