Most értem haza bogdányból...Buli ,mármitn buli volt! Egykét rég látott osztálytárs,és sose látott arcok,meg persze a kis drágám...egész jo volt, najo tényleg! Olyan furán punnyadt vagyok most :)mindegy...jo ez! Angoloznom kéne, de megint csak bámulok kifelé az ablakon,nyitott szemmel meditálok, (sohaj)...a Pillangók nyugodtabbak lettek, mert ma beszéltem erről a Janival,és hihetetlenül jol el lehetett vele beszélgetni erről! Megértettem hogy akárhogyis,változunk meg minden,de egy dolog örök: a barátság. És akárhogyis fojtogató néha,mindig tudom kit kell tárcsázni ha baj van...Olyan amilyen! De az én barátnőm,és én igy szeretem...és megprobálom elfogadni,hiszen százszor jobb helyzetben vagyok mint mások...kitudja, a pillangok is elmehetnek néha templomba,elkísérni és körül nézni...ismerni az érem másik oldalát:) Persze mindenképp beszélek vele, hogy azért hogyis van ez...De tudjátok mit? ha igy marad nekem az se fáj...lenyelem...Ő is sokmindent kibír velem kapcsolatba, pedig aki ismer az tudja, nehéz eset vagyok...

Ha jol érzem akkor most békeszünet van, pihennek...jo ez így...Legalább megtanulok embereket elfogadni teljes valójukban,és megtanulok megint igazán ragszkodni... Ugye tessokám?