Hatalmas sóhaj, egyszerűen órisái! És nem a megkönnyebbülésről szól! Sajnos....bár már nem fáj annyira,sok dologra rájöttem...

Lehet hogy csak elismerésre vágyom tőle,és arra hogy szeressen! De ez még távolról sem jelenti azt hogy én szeretem! Én nem tudok szeretni,illetve csak magamat szeretem! És mások csak tükrök,várom hogy magamhelyett  vissza szeressenek...mert ha magamat szeretem,nem szerethetem viszont?! vagy nem tudom,ez bonyolult!Tudom hogy ha megkapnám,egy idő után elhagynám! Mert ilyen vagyok, egyeseknek kedves-aranyos,másoknak csak egy genny alak! Szeretem a szélsőségeket! De ne legyek semleges senki számára ! Még Neki sem!Mert fáj ,mert bánt! mert ugyérzem nem vagyok rá hatással! Kettősség: fáj őt látni,de jo is...hihetetlen, mosolygok de belül órditok! Hangosan velőtrázóan!

Még mindig nem hevertem ki,még nem ,nem most,nem igy! Nem tudom! valaha vége lesz ennek? nem tudom! Az egyetlen véglegesség amit elképzeltem,sajnos nem tűnik megvalosulni! Miattam? sokak szerint nem! és a Fontosabbik sokaság mondja! Higyjek nekik? ezt se tudom! mit tudok? Egy dolgot biztosan: nem szabadulhatok tőle,nem megy, nem tudom elfelejteni! Ha ez a szerelem, akkor tessék örüljetek : szerelmes vagyok!

Reménytelenül....