Széééév tunájt! ez megy most :) a lot like love száundtrekkje :) igazábol nem is vagyok vidám...a tegnap miatt:
Nagyon sokan nagyon gyökerek voltak velem, és én hagytam...rémes,ma ébredtem rá hogy nem kellett volna olyan elnézően reagálnom! Meg kell tanitanom az embereknek hogy nem gyalogolhatnak át rajtam! mert ők megteszik amint kiül rám hogy fáradt, magányos és sebezhető vagyok! Nagyonnagyon rosszul esett, és még most is ha vissza gondolok. Ugy tenni mintha ott se lennék és direkt nem észre venni az egy dolog, de az hogy én önként felajánlom a segítségem egy számomra annyira nem is fontos dologban, és az illető nem hogy aztmondaná hogy légyszíves,de még parancsolgat, és a célzásaimra (hogy hiányzik a légyszíves) az a válasz hogy nem érte csinálom, vagy ha igen az már régen rossz..na ez már durva!a megrökönyödéstől egy szot sem tudtam szolni. És most nagyon bosszant az egész! Nem értem mi a bajuk az embereknek,de hogy a feszültségüket rajtam töltik ki az már végképp nem fair!Ezuton közlöm mindenkivel hogy én is ember vagyok,problémákkal,és nem tudom megoldani a másét! Nem érzem jol magam, és az hogy igy bánnak velem csak ront a helyzeten! Eleanor Roosevelt mondta: "nem kezelnek le,csak ha hagyod!" hát kurva okosnak hitte magát a csaj,csak valoszinüleg nem volt még az én bőrömben! Torkig vagyok a világgal, nem tudom hogy mit tehetnék még,azért hogy jobb legyen, mert akármit teszek az csak rossz! nem is tudom hogy van e értelme élni? najo persze hogy van mert hogyan fogok filmet rendezni ha feldobtam a pacskert! Csak az szomorít el hogy az egyetlen vigasztaló dolog ami maradt az a hit a jövömben, csak ebbe tudok kapaszkodni, és ez cefetül hervasztó!
Az én hitem egyedülálló. Én az önmegvalósításban hiszek, és megis tudom magyarázni miaz...Az álmaid te vagy,ha megvalósitod önmagad a saját álmaidat váltod valóra! (na ezt írjátok le).
Egyébként meg idegileg hulla vagyok, tegnap elbeszélgettem valakivel aki durvábban végezte mint én,és rájöttem hogy nem akarom azt az utat végig járni, hogy anyámnak keljen elszorítani a felvágott ütőeremet amég kiér a mentő. najo ettől fényévnyire vagyok,de jo uton felé.Csak nem tudom mitől lenne jobb, mit kéne?mit tegyek? hogy éljek? nem tudom. Egyébként téleg nem kell megijedni nem olyan sulyos a helyzet,csak az lesz,lehet...ha nem találok ki valamit...
más: hétfőre bejelentkeztem lőgyogyihoz,és nem modnom hogy nem félek...de a helyzetem tarthatatlan,és szerintem ebbe is a kedélyállapotom sodort bele, szoval idegi alapon vagyok szarul...és Vivi is igy van ezzel,szegénykém...de őt mintha mégjobban megviselné a dolog...
ma este meg hetitali! ott akire haragszom! gyökér!
ezennel, megrendült a humanistákba vetett hitem, ők sem jobb emberek,nem! ugyan olyan szemét,rohadékok mint az átlag! egy valamijük van ami az átlagnak nincs, tudás! megtanulták jol titkolni a gyökérségüket!
