A düh mit se csillapodott,sőt még fokozodott is! Egy állitolagos jobarátom miatt! Ugy utálom azt az embert aki megvet az érzéseim miatt,lenéz,lehuz és sose ejtene ki egy bíztatást a száján! Mindig veled szemben áll, és sose melletted! magában kinevet, holott az ő problémái szánalmasak! Tett valamit decemberben és még most is azt rágja, meg megbánja hétszázszor! Buta! Buta ember aki nem lát az orránál tovább,akire sose számíthatok. Akitől ha szívességet kérek csak immelámmal teljesiti ,vagy még ugy sem!

Sokáig azt hittem én várok tul sokat, hogy olyan barát nincs mint amilyet én látni szeretnék benne, de aztán változás jött,gimibe kerültem és mit ad isten? olyan barátot amire egész életemben szükségem volt, aki ért, megért teljesen, vagy ha nem is mindig de probálja! aki százszázalékosan mellettem áll. És komolyan mindenben számíthatok rá...ahogy ő is rám...bár mostanában ugy érzem nem bántam vele tul kedvesen, mindezek ellenére mindennap, ugyanugy kiáll mellettem...még ha néha nem is ugy ahogy én szeretném, de jelen van és ez igy jo!

Viszont az nem, amikor valaki ott van látja az eseményeket első kézből, látja a szenvedésemet,és látja az okát. És ugy tesz mintha még sem... Nem figyel a számomra fontos dolgokra. Igy én sem tudok neki adni, semmit nem adhatok neki...pedig sokszor probáltam...de rájövök hogy nincs szükségem rá...eleget vesződtem! nekem ez igy nem jo!ezért ma befogtam a számat, és megfogadtam hogy soha többé nem adom ki magam neki! nem akarom megint kinosan érezni magam,mert megesett hogy társaságban olyan poént sütött el amiről tudta hogy nekem fájni fog, és figyelmen kivül hagyta...többet nem érdekel,ugy se olvasod (sajnos) de tudnod kell: többet nem érdekelsz! Megérdemled azt ahol most tartasz! Ne csak nézz,néha láss is....magadon kívül más embereket is!