Unalom, és düh... A legtöbb magam miatt, magyarul: lenni dühös magamra! Meg vagyok én haragos másokra is olyan dolgokért amikről nem tehetnek, anyunak már megint frontja van vagy nem tudom én, de megint megy a cirkusz...váhhh,elvileg jönnek a rokonok,elég sokan,és ennek nem örülök! Nincs kedvem hozzá, egyáltalán nincs...Csak muszáj ugye mert már elvileg három éve nem láttuk egymást...de nekem ez igy kényelmes volt! Engem mindenki hagyjon békén,mne piszkáljon,az tökéletes, most mennyire kéne az a lakatlan sziget, hajjj-hajjj...egy otthonos barlangocska, tengerparttal,és kokusszal,némi kajával, zene és ennyi. Csak hogy egyedül lehessek, mert ebből elgem van. Holnap dokihoz kell menni, és azt sem akarom! főleg ugy nem ,hogy anyu is jön! Tegnam nagyi tesom meg én hajnalig tarto beszélgetést tartottunk mindenről! amolyan vélemény csere szülőkről haverokrol ,az elmult években ért családi tragédiákrol meg ilyenekről, tök jol esett...Csak reggel nem tértem magamhoz,és későn vettem be a gyogyszereimet.

Hmmmm, olyan sokminden változott, és sok mindenki is, és kicsit zavar. Most hülyének érzem magam, de nem tudnám leírni miért is elég pontosan... Már nagyon várom a horvátországi nyaralást, véééégre ujra tenger...de most megcsinálom a nagy álmom:) esti uszkálás hiányos öltözetben (magyarán csak a tenger lesz rajtam) egyedül vagy többen, nekem mindegy...Aztán lehet hogy kibővül a kiscsapat,lehet hogy lesz ott kedves ember is .... Már annak is örülök hogy Erika jön...(itt a keserű száj íz, a sok változás ugye, ami megijeszt...vele kapcsolatban is)...

Épp a Lot like love soundtrackjét hallgatom, komolyan hiányzott ez a kis muzsika :) Ja meg a másik ,hogy igen hadilábon állok a humikkal, visszanézve elég bunkoság volt az amit tett, ő akinek még a nevét se érdemes ide irni,nem is voltam semmijen talin már három hete...nem is hiányzik,és ugy tűnik én se nekik...hát van ez igy!

Troll nem sokára hazajön, vele is régen beszéltem már...jo csomoszor eszembe jut, még mindig a zon vacilállok mint tavaly ilyenkor, meg igy kisebb nagyobb szünetekkel de egész évben...igen vagy nem...de napoljuk el a döntést,talán még egy évre...viszont sokak közül eddig nála bizonyult még se tul magasnak a fal...azok ellenére hogy miken cibáltam végig,persze én nem akartam, inkább csak sodrodott a lendületem okozta árban...szoval mindezek ellenére most is ugy érzem,hogy még mindig megprobálná velem...és én ezt nevezem kitartásnak,lehet hogy engednem kéne neki, bár sokszor meg azt sugja az északi szellő,hogy hagyjam nem hozzám illik,és csak nyűg lenne, egy zabla a szájba mely vissza húz...

Tanácstalanság,unottság, méreg....welcome again!

Na most vagyunk csak igazán szarban...megjött a vérvétel eredménye és nem tul rózsás a helyzet, szal mehetünk is a bakáts téri korházba most mindjárt, az is lehet ,hogy néhány napra be kell feküdnöm! Mert nagyon rossz a vérképem...ráadásul tegnap a frászt hozták rám azzal, hogy egyidőben anyu és tesom is hivott és mindkettő mondta hogy azzonal jöjjek haza mert hogy igy meg ugy! én meg dolgoztam,és ugye ott nem lehet csak ugy rohangálni ideoda... főleg mert a fagyis pultnál voltam,és én szolgáltam ki a kedves vendégeket:))) na segáz,ebéd időben apu megnyugtatott hogy akár vérátömlesztést is kaphattam volna, szoval igy állunk...na mindegy,lesz ez mégy igy se...

más: a tegnapival kapcsolatban, felejtsük el amit akkor mondtam a magányról: rájöttem ,hogy akár mennyire siránko zom,akárhogy hisztizek...én sose leszek egyedül, egy valaki mindig mellettem lesz, jobb napokon többen is, mert marha jol esik monnyuk ha munkaután meghallgatom a hangpostafiokomat és azon valaki a messzi távolbol arrol biztosit hogy még mindig szeret, ne haragudjon hogy én nem tudom őt viszont szeretni,de akkor is nagyon jol esik hogy ott van,és eszébe jutok! más messzi emberekről ne beszéljünk(csunyán néz)!

ma elvileg vár még rám egy esti-lelki beszélgetés a Tomival,mindegyis már rég láttam:) most viszont indulunk a Bakáts korházba,csak ne kelljen ott maradni,ha mégis akkor majd később irok...

puszeeee

Ma is a munkárol szólt a nap...csak azzal a kivétellel hogy az utolsó percig hajtottak, viszont félidőben a TFCre kerültem és ott jo!

más: tegnap közel fulladásos roham jött rám lefekvéskor amikor elkezdtem gondolkodni azon ,hogy az életem egy zsákutca. Tök feleslegesnek érzem magam azért ,mert ugy tünik másnak sem hiányzom...Senkinek! De most az egyszer: a francba is! nekem sem kell senki, elég volt! Torkig vagyok az esti eszmefuttatásaimról aminek fő témája leginkább: éééén milyen egyedül vagyok...és akkor mi van? kezdem elhinni ,hogy igy  a legjobb...szoval köszi mindenki!

Ma félkomában hazabandukolva elkapott az érzés, felnéztem az égre és ez jutott eszembe: dehát,még is csak egy ég alatt vagyunk! Céljaim és az aki számít, és csak ő számít! mit akarok én itt a sok hülyétől, kell is nekem a plusz kolonc...Rájöttem hogy az ég mindig itt lesz,elég csak felnézni és tudni hogy bármit megtehetek, a szabad akarat szent! és én szabadon akarom a saját boldogságomat...és senki, többet soha senki nem fog arra kényszeríteni hogy lehajtott fejjel járjak...

...nem látva az eget...

Ma ismét dolgoztam,és tudjátok mit? gyűlölöm a csemege pultot... De hagyjuk a bevásárló központot, tegnap érdekesebb volt.

Megnéztük a Világok Harcát, és jo is volt meg nem is...jo volt mellette,de a film, háááát nem kötött le. Az égő dolgok ott kezdődtek hogy hátul középre kértem a jegyeket,a srác meg látva hogy sráccal vagyok megkérdezte: és párosszékbe adjam?-őőőőő ,hááát,izéé (nem tudtam mit mondjak, kedves meg kilométerekre volt) hát mivel gyorsan kellett mondani,nyögtem egy ahát! Végülis nem voltam hülye mert igy legalább kényelmes volt:) főleg a vállán szuszogni,..Aztán elindultunk a keleti felé,mert neki vonata volt...nagyon messzire :( a hideg zuhany a Mammut kijáratánál várt, ott ült...és észre vettük egymást! És akkor ide illett volna kedves benyögése:hallo!tessék!-szarban vagyunk! De ugy tünt mintha a "hüha" örült volna nekem, gyors ismerkedés kézfogás a díszpinttyel, aztán egymást faggatuk hogylétünkről! Aztán bucsuzni kellett, utközben elmondtam hogy ki volt ez és mért is olyan nagy trauma...és rájöttem hogy téleg az! Aztán a második tasli a Blahán várt, két hosszubottal zsonglőrőzva, éljen éljen! ma mindenkivel összefutunk...de ez már nem volt olyan nagy dolog...iagzából nem is érdekel(t)...

a Keletiben lett vicces a helyzet, fél orával előbb értünk ki és a vonat is késett 50percet...maradt idő nyugdíjas-ücsörgésre a pályaudvaron, és jovolt,nagyon jo! a legtávolabbi padon a szerelvények végénél...röhögcséltünk és filozofáltunk felváltva...aztán a greatest bucsupillanat, nehéz volt megfordulni és ott hagyni amiután felszállt...és lehet hogy tévedek,de ugy tünt mintha neki is...de mondom,lehet hogy tévedek, sajnos már elvesztettem a bizalmamat a megérzéseimben,special thanks to "nagy hüha"!(értse meg mindenki az első bejegyzésből, ami lenni archivumban)...

És ma mindennél nehezebb volt talpra állni,vérvétel meg minden...fujjj, és a napom,rémes! bár lehetett volna rosszabb is, mindegy! nem tudom ,megint egy csomo mindenre ez a válszom hogy n-e-m-t-u-d-o-m! uuuutálom ezt is! de a képlet szerint szenvedésre vagyok ítélve! néha nem ,de legtöbbször így van,mig a más,hát ő talán nem is ide gondol...segáz! a Karrieremre kéne koncentrálni. Majd ráérek sírni tul a harmincon...hülyeség! ma problémája ma van, ezért hivják a ma problémájának,és ha ma nem szenvedek miatta,akkor ki fog?

(és legfőképpen:mikor?)

Írjak ,írjak mit írjak? Erika köszi a képet:) szép ugye?

Tegnap ezt akartam írni: Nem tehettem rola, de nem várhatok örökké...ma már nem!
Láttam egy megdöbbentő filmet: egy oroszlán örökbefogadott egy kis villásszarvu antilop gyereket, 16napot töltöttek együtt,majdnem végelgyengülésben,mert egyikük sem evett, az antilopnak tejre lett volna szüksége,az oroszlán csak szimplán nem evett semmit! a 16napon a kis antilop először került ki fél percre az oroszlán látoköréből, szörnyű zaj,ijadség...a Bozotban egy másik oroszlán leselkedett rájuk,egy hím. Elkapta az antilopot és megölte, az oroszlán pont ugy reagált mint a külykét vesztett anya....soha nem volt kölyke,tul fiatal volt még ahhoz! másnap elejtett egy varacskos disznot, 17napja az első élelme...a következő évben az oroszlán még öt kis antilopot fogadott örökbe. senki sem érti az okát, hatalmas csodának tekintik.
A benszülöttek körében legendává vált a dolog, ugytartják, az oroszlán terméketlen volt. És isten ajándékozta meg a kis antilop barátságával...

Na erre varjatok gombot...