Há' mos' mit monnyak? az az igazság, és erre már rég rá jöttem,hogy magamban kell eldöntenem ,hogy hajlandó vagyok e dolgozni a dolgokért vagy sem! Valami miatt már három éve folyamatosan lustultam...nem tudom miért, nehéz volt rászánnom magam. Régen ez egyszerűbb volt! Régen nevettem azokon akik tétováztak ,akik úgy viselkedtek ahogy én most!Mi az amitől félek? A hosszú időtől,igen hogy megint minden olyan sokáig fog tartani mint anno, félek a pofára eséstől is,meg a gyengeségtől!Pedig valami láthatatlan birka terelő mégis hajt előre,nincs mit tenni,csak eldönteni!

Jó tessék!Eldöntöm! Na akkor most összekaparni a maradék energiákat,és bizonyítani! Legfőképp magamnak kell,hogy láthassam: nem vagyok elveszett fej! És hát akko (tenyér dörzsölgetve) megint várni,és türelmesnek lenni! A bizonytalanság, fujj! DE sajnos ezt is meg kell szokni! Mert mindent kell! KEll ahhoz hogy végre jó legyen! Akkor jó ha van miért küzdeni! Hát most van,akkor éreznem kéne a jót is...

Okosnak kell lenni...és akarni,akarni!