Sírfelirat: Voltam, mert lettem, untam, hát mentem...          ezt találtam...itt.

A hűtlen, újabb fejezet... Ezek a reggelek,de csak délig gondolkodok rajtuk,mert egyre többször veszi át a helyét egy egyre fontosabbnak tűnő másik gondolat,ami persze szorosabban köthető hozzám,és nap végére már azon kapom magam hogy csak arra várok hogy találkozzunk, De... Miért támad meg az az érzés, hogy én kevésbé neki mint ő nekem? de csak néha és csak elváláskor...és egy másik ösztökélő erő, hogy közelebb,még közelebb törleszkedni hozzá! Már a szusszanata sem zavar, nem bosszant ha beleszusszant a levegővételembe...ez mi? egy hónap alatt engedtem neki mindezt, és visszagondolva nem siettem el a dolgot,dehogyis! Csak egy szó visszhangzik a fejemben: örülök! örülök ,hogy ő itt van nekem, hogy így történt ahogy! Örülök hogy van egy anyja akinek a véleménye miatt aggódnom kell ,és néha napján jót viccelődök vele kapcsolatban ,és Ő velem nevet! Őrülök hogy fáklyázás közben találkoztunk, mert tudom hogy szereti a fáklyákat! És örülök hogy ez az egész körül vesz, és nem fúj a szél...