Tegnap megszakadt valami...hiába dolgoztam már három és fél éve a tökéletes gyerek-szülő kapcsolaton, tegnap tönkre tették. A másik oldal, bizalmamat vesztettem! Pedig hányszor de hányszor mondtam nekik hogy, Ők nem olyan emberek akikkel szemben ilyen poénokat engedhetnek meg maguknak, a másik pedig hogy én sem vagyok az aki szereti ha ezzel poénkodnak.... az én legintimebb magánéletemet így kiteregetni. Hogy várhatják el az őszinteségemet ha ilyen kegyetlenül visszaélnek vele? ki fog engem megérteni ezen a kerek egy világon? a Kedvem is elmegy minden tettől... Nem élhetek folyton kételyek és árnyékok között, kell a friss levegő...

Bezártak, teljesen ez az érzésem, nem dolgozhatok magamért... nem ugy ahogy gondolom, most megint nem látok előre, nem látom a felhők után a napsugarakat, nem látok semmit! akkor mi ad erőt? Zsoltot se látom egy hétig...és a moziműsor is szar! mindenki cserben hagyott!(mély és szaggatott sóhaj)

komolyna félek tőle hogy ez életfáradtság!