Vannak filmek , melyek megérintik az embert belülről. Olyan érzés mintha valami elszakadna. Jó és rossz is egyben! Van amikor hangulatot kapunk...

Mint most!A hangulatot leíró legjobb szó a mediterrán. Kedvem lenne felvenni egy nagyon légies ruhát,vagy sétálni egy nagy mezőn...Azt hiszem szeretnék egy napraforgót a kertbe,vagy inkább kettőt!

Tudom milyenek ezek az ébredések, amikor az ürességbe eszmélek fel, megint nincs itthon senki... Szeretnék beengedni egy kis napsütést. 

Rendet kell tennem a szobámban, úgysem lakok már sokáig ott! Kicsit örülök is meg nem is, hiányzoni fog, de kapok egy nagyobbat ahol több fény van... jó változás,szeretem!

Tévedtem a tegnapi kijelentésemmel! Ez a nyugalom ideje! Soha nem lesz már ilyen többet... Semmit nem kell tennem, amit kellett azt megtettem, csak várok...Körül kell nézni, ennyi! A várakozás önmagában jó, elvárásokat támasztani pedig nem szabad! Ücsörögni, kakaót szürcsölni, zokni nélkül mászkálni, egyedül lenni velem... Ez is én vagyok...

Nehezen tudok most írni, már több mint tíz sort töröltem ki és írtam újra,és legalább húsz perce görnyedek a mai bejegyzés felett...Ha rájövök végre, miaz amiért elszorul a torkom, leírom! viszont most inkább pakolok...A jó zene úgyis mindíg segít!