Na most mihez kezdjek? Nem , a helyzet nem ilyen kilátástalan...Vagyis az egyik oldala igen. Mert hogy nincs kilátlása! Igazából nem látok semmit. Most hogy már a keret is meg van a Tábrohoz még jobban kiéleződött a kérdés, menjek e vagy sem. Tulajdonképpen tudom ám ,hogy mire várok! Bíztatásra, ha legalább fikarcnyi szikráját látnám az érdeklődésnek, a hiányérzetnek,vagy valami...de semmi...állóvíz! Az!

Anyuval veszekedtünk. Vagyis én vele, hogy miért kell mindig olyan hülye módon viselkednie. Már nem tizenhatéves, az ővilága nem a mienk, ne akarjon már átjárni ideoda! Én nem engedem be,és nem is vagyok behatoló! Ő a felnőtt az én életemben., útmutatás. Nem viselkedhet úgy mint én. Most is itt magyaráz. klimax... Nem akarok rá haragudni,mégis csak az anyám és ismerek nála rosszabbat is, de ma kifejezetten idegesítő volt! talán az elszigeteltség teszi ezt vele! De ő szigetelte el saját magát!Mindegy...befőtt téma, majd télen előszedem.

Bár az augusztus 15 messze van, azért készülgetek rá.  Van még előtte néhány csata amit meg kell vívni! De hol van ló és lovasa? Egyedül állok kivont karddal és az egyetlen dolog amivel hadakozhatok az a napfény (és anyu). Ha én nem vívok csatát, hát ki fog?Még meg kell érnem egy két dolgot, mielőtt végleg haza találok! És majd a dicsfény körében felsóhajthatok, hát igen: ez is én voltam! És büszkén szeretném mindezt, hogy utána elkövetkezhessen az az időszak amit már évekkel ezelőtt megálmodtam magamnak...I would be standin' on the edge...