Már megint visszaolvastam! És nincs más kívánságom csak hogy ő is lássa, azt hogy decembertől kezdve hónapokon át milyen nagy szerepet játszott az életemnek nevezett drámában.Azt akarom ,hogy lássa,és értse ...ez van! Nem tudok küzdeni ellene. Ez vagyok, ennyi vagyok...És ha kérné próbálnék több lenni,de csak miatta.Ha nyakig merülök a megalázottságban hát íme, itt a pillanat. Ez már mély,és fájhat minden elvétett mozdulat,minden meggondolatlanul kiejtett szó...És voltak szakaszok mikor próbáltam tagadni és küzdeni ellene, dehát felszínre került a lényeg: még nem véreztem eleget érte. Még nem értett meg mindent, még nem engedtem őt közel és ez igaz fordítva is!

Ha vége a nyugalom idejének hát legyen vége teljesen. Az állóvizet végleg felkavarom, aki fontos az most védelemként lép fel. Utoljára állok ki ezért az ügyért,mindent összpontosító utolsó rohamban. Hogy értsem és hogy megértessem! Tudnia kell ,hogy ez nem szerelem (még), és arról is muszáj szót ejtenünk hogy ő milyen mélyen  ivódott bele ebbe az időbe...ő is fontos, nagyon az! Mert ott van a gondolatok hátterébe, döntések meghozatalát irányíthatja... Hatalma van...Nem tehetek róla...Még várom a jobb időket,melyeket talán vele tölthetek. A környezet bíztat, most nem adhatom fel, most nem, még nem...