A csalódottság kézzel fogható... Én próbáltam,de nem jöttek szebb napok...Mitöbb ez a mai is viharba fullad, és nem csak oda kint...Feltámadt a szél!

Fájdogál a dolog...tudom , mondtam ,hogy nem haragszom ha nem, hiszen elég nehezek a körülmények. Nem haragszom,talán csak magamra. Mert megint fáj. Ráadásul ez nem is a legjobbkor jött. Mert az önbecsülésem sincs a toppon. Ha tombolni akarnék azt mondanám, mit mondanám egyenesen üvölteném: Azt hittem ő más! Felnőtt és lehet bízni a szavában! Megígérte! Megígérted! És nem érintene ilyen súlyosan ha előtted nem tették volna meg még páran, ugyan így ,követve ugyanezt a módot...

Semmi baj,nem fogok haragudni. Most az egyszer nem. Van ez így,biztos nem csak velem fordul elő hogy a rossz helyen keresgélek. Majd csak újra veszek levegőt,talán sikerül elfelejteni a sok... hmm... emléket.

Ez esetben még egy ok amiért azt kell kívánnom,sikeres legyen a fellebezésem Pécsett. Ha elmegyek innen talán könnyebb lesz, ez is és más is...akkor az Andrissal sem kell rendbe tennem a dolgokat,és erre a csalódásra sem kell gondolni...

Talán ha ezt is beleírom a pécsieknek szánt levélbe,lehet ,hogy téleg megkönyörülnek rajtam (láthatja a világ,nem kellett ötperc hogy jöjjön a humorista)...de most viccet félretéve,talán csak az a bajom ,hogy elszoktam ettől az érzéstől,régen volt már ilyen szar...hát legalább újabb példáját láttuk,hogy én sem vagyok sebezhetetlen!