Tegnap voltam nagyon spontán. Elmentem vásárolni,aztán állatkertbe és végül a szigetre. Tomi szerzett jegyeket, így Adrit is magammal vittem meg egy új ismerőst vándortáborból. Jó volt vagy nem, azt talán majd jövőre tudom eldönteni.

Amire számítottam nem lett, ahogy gondoltam úgy nem volt. Vagy ha volt is akkor elmúlt. Semmi baj. Felszínene maradunk. Tetszett,hát most már nem kell gondolni rá.

Másik úton... Nagy a csend, és egy hónapja most először nem is zavar. Újra felvesszük az élet ritmusát, és nem az én akaratom szerint,de lehet hogy távolabb sodródunk. Csak épp hogy kezdtem megszokni őt, azt hogy hozzám ér és azt amiket mond, azt hogy sokszor néz rám, és a tekintet kicsit több,kezdtem már közelebb engedni, megengedni ezeket neki,de ezt így nem lehet .Tettei és lénye kicsit később valószínüleg hiányozni fognak, de megértőnek kell lenni.

"Ha nem találsz semmi kedvedre valót, keress valami újat!" De hogyan is kereshetnék amikor annyi minden köt vissza. Az emlékeknek súlya van és a jókat szívesen cipelem,de néha olyan lehangolt az egész ,hogy megszakadok tőle.

Ezért teszem azt amit már rég kellett volna. Életemnek ezt a részét most háttérbe szorítom, ahogy már mondtam: kicsit polcra teszem. És ha érdemes majd előveszem leporolgatom és nézem, nézem...