Köszönöm Sárkány!

Tegnapma. Nagyszerű volt. A szerencsém napja volt ez. Bár az aki célszemély nem volt ott, volt helyette annyi minden más, ami megértette ,hogy nem jött még el az ideje! De nekem időm mint a tenger, tudok várni.

Először is, ott kezdődött a szerencserohamom, hogy wan2 színpadnál ismerősre leltem a pakoló fijjúk között. Így úgy amúgy ,de a prodigy koncertet a vipből néztük ,és mit tesz Isten a kártyikáink nálunk maradhattak. Vagyis a Gogol Bordello-t színpadról álltuk végig. Eszméletlen volt a koncert, micsoda zene, kell! Szóval amég ott álldogáltunk, a kománk fotózgatott nekünk, így örök képet kaptunk Eugeneről ,na és a nőről aki most még az én helyemen van :) Aztán megint így úgy amúgy ,de vége lett a koncertnek, viszont a mi Benink nem felejtett el minket és oda hozta a hegedűst, hogy beszélgessen velünk. És ő beszélgetett. Felváltva tettük fel neki Erikával a kérdéseket, és türelmes volt:) Aztán kovályogtunk egy kicsit színpad mögött, amikor összeakadtunk a frontemberrel, naeztugyanmár nem hagyhattam ki, meg is örökítettük.

Majd pedig megkerestem Trollékat, hogy megkapjam a pulcsimat. De észre kellett venni ,hogy a lakáskulcsomat elhagytam! Blá, kérdeztem is Tomit ,hogy mennyi esélye van ,hogy megtaláljam. Szerinte semmi! De nekem ott volt a szerencsém és a talált tárgyak osztálya...és lám: megtaláltuk :)

Szóval amíg élek remélek. az egyetlen dolog ami hűségre kötelez ,már ismeretes és lassan nem csak nekem! A sárga nyíllal kijelölt utat követem.