Egyébként a tegnapit szakításnak éltem meg, fájdalmasnak. A térdeim képtelenek voltak tovább vinni,nem remegtek,nem is fájtak, egyszerűen csak nem akartak menni. (Talán nekik is hiányozni fog). Hazaérve ,megebédelve, előkapartam az ajándék sörömet és mint az igazi család apák, leültem vele a tévé elé. Najó, ez is a szertartás része volt, az új Radio Flyer dvdmet néztem meg, a sört meg azért megkósolta Api is.

Majd valami, amit hívjunk most késztetésnek, kicibált az ágyból és elvitt biciklizni. Csakhogy még könnyebb legyen a dolgom, naná hogy ott kötöttem ki ahol két napja mászkáltunk,vele. Adri hívott közben,hogy menjek velük partizni. Sajátságos gyász. Elmentem. Valami borzasztó félédes bort ittunk,blö, nem ízlett! Jobbhíjján bementünk Jamie Winchesterre csápolni. Najó én csápoltam a csajok meg néztek, tényleg sajátságos de a felémirányuló düh eltűnt.

Az éjféli éjszakaival hazajöttünk,nem tudom ,hogy belülről is mosolyogtam, most biztos nem. Rémes ébredés volt, a súly ami  várt a tudat határán, rám zuhant amikor magamhoz tértem. Egyébiránt meg Zsolt hívott ,hogy kiirta nekem a Gogol Bordello cdket, na ennek viszont örültem. Nagyon sok tennivaló van, hétfőn megyek vezetni. Úgyvolt ,hogy holnap elutazok, de most úgytűnik mégsem, hát akkor a Bterv : kertiparti vagy Adriéknál vagy Zsuzsiéknál. Anyu talált két albérletet is (már csak miatta is ), sztem koleszban már nincs hely. És egy hét múlva mehetek orientálódni délre. Örülök neki, tényleg. Bár most inkább feküdnék még...lábadozás meg ilyenek.