Az ötödik olvasás után világossá vált az egész. Ultimátum, színtiszta ítélet. Csak én vagyok az aki gyászol. Vagyis már én se :) még a New Yorkos csuklókörbefogómat köll visszakunyerálni, hiszen a szavak melyek ráíródtak a szívemből szólnak :)

Egyébiránt: minden világos! Erika is megmondta, és milyen jól mondta! Éppen azokkal a szavakkal melyek bennem is visszhangoznak, de Úrég! Végre kintről is hallom őket. Ha ő hisz bennem ,nem tehetem meg azt a nagy luxust ,hogy én ne magamban! Néha hagyni kell tovább sodrógni,hiszen én is annyi mindnekit sodortam már :) Így vagy úgy, de mindig lesznek kitérők...mostmár többnyire olyanok amiket nem én generálok. Az előzőt sem én generáltam, de megtanultam az ilyesmivel óvatosan bánni! Sajnos ezekután leginkább nem lehetünk sehogyse...but its not my fault...

Nincs más hátra mint előre. Mert nyugat mindig balra van,és én is balra fordulok. A Készülődésen már túl vagyok, elindultam és az útnak vége soha nincs...mert ez kell! Ott a helyem, és néha persze itt is, de teljesen más körülmények között. A francba az érzelmekkel,eddig csak ezekbe sérültem bele, néminemű akarat erőltetés és már jobb is. A többi meg múlik,talán gyorsabban is mint ahogy jött. Azért mert NEki nem vagyok elég fontos, vagy mittomén , szal erről nem tehetek, ő se tehet, meg úgy egyébként senki. Csak annyiban volt seggfej, hogy tudta kihez fog menni ,mindezek ellenére engem is megszelídített! Kedvtelésből,időtöltésből vagy akármiből, de felelőtlen volt. Én szóltam ,hogy vigyázat összetörött szív, sok kontárt láttam már,de ez kérem : Szándékos érzelemölés volt.

Nagybátyus mondaná: Fijjam! ami nem öl meg, az megerősít! Hát íme, még mázli ,hogy jártam lélek aerobikra, bikaerős vagyok! És van miért...és van aki eszembe jutassa ha elszontyolódnék...és van mindenem...minden amivel előrébb evezek, így kérem uram! ne csesszük már el...a rafting még csak most kezdődik.