Ha
szeretnéd, tedd meg. Mindig mindent az adott pillanatban. Különben a pillanat a lehetőség elsuhan, még mielőtt észre vennéd, felnőttél. Fájdalmas felismerés, mint mikor beázik a cipőd: íme ő sem halhatatlan, nem véd meg. Hogyan érdemes élni? Miért keresem erre a választ filmekben? Vagy akárhol. Elég egy sárga plakát: KÉRJ! És máris hiszek. Néha könnyű lehet, kérni és kapni, mondjuk egy új cipőt. De minden új dologgal együtt kapsz egy új csalódást is. Ismerek valakit aki nem szép életet akar hanem sokat. Nekem olybá tűnik, hogy millió lábbal áll a földön, erős. Azt mondja jönnie kell mindennek ami belefér, minél többet,jobbat,rosszabbat, mindenfelé,mindenkit és mindent. Bátor és fiatal. Én csak a csillagokról és a szirupról tudtam mesélni neki. De nem utasította el, talán érti is, a felét.Almodóvar
ma elérte nálam a zokogást, valami felszakadt
valami nagyon mély. Húszmásodperc miatt összesírtam az egész szobát. És jó volt, valami elrepült tőle. Megint láttam egy példát az igazságtalanságra. Az öregek elmenekülnek, és néhányan akik fiatalok,de betegek. Csak ők tudják,hova mennek. Néha kívánom,bár vinnének magukkal. Pedig még mindig nem értem el a sokat, időnként még is elégnek érzem. A tudattól,látástól és valóságtól menekülők szigete, vagy épp hegycsúcsa. Pedig az ember sosincs egyedül mégis nagyritkán meggyőződése : mind egyedül maradunk. A világ árvái vagyunk. Igazságtalanságból születünk ide ezért zokogunk a fénytől. És mégis mennyire gyámoltalan az ember, mikor el kell menni már nem akar. Olyan sokan fejtegetik a világ rétegeit. Keressünk nagy igazságot, nagy érzést és boldogságot! Valamit amibe megnyugszunk
Ki mer hinni? Ha bátor vagy, ebből fakadhat némi erőd amely átsegít a viharon. KÉRJ! Hónapokig láttam a Blahán, és kértem Istenem! Mennyit kértem
Volt ,hogy megkaptam és volt hogy megkérdeztem : akkor ez most jobb? A szükségletek, az érzelmek és a muszájok mind-mind életem csavarjai. Hogy legyen még egy elágazás, még egy tanulság. Hogy újra kérdezhessem azokat amiket milliószor kérdeztem már. Ha hegycsúcsra állok és onnan üvöltöm, hoz-e választ a szél? Vagy a tengerben a halak, ők tudják? Én megkérdeztem őket, de csak némán tátogtak. A csend a válasz mindenre? Találok e magamban valamit, ha kicsit elcsendesülök? Eddig csak zúgást láttam. Néha ködöt, vagy fehéret. Általában a fehér a legjobb pillanat. Tulajdonképpen most homokszínű. Mitöbb ez igazi homok, egy egész sivatag! Perzselő és száraz, ja és bazi nagy. Körbe vesz, a talpamat égeti. Porladnék csonttá de itt még feküdni se lehet, tovább kell menni. És tulajdonképpen a nagy semmibe. Ilyenkor senki nem járkál a sivatagban. A karavánok már célba értek, magamra maradtam. Karácsonyra se érek haza
pedig a hó általában fehér
