A sóhajokat messze viszi a szél...és nem hiányoznak, nekem nem. 19.-ére hazatalálok, hogy épp egyedül vagy társaságban azt még nem tudom,de csak találok legalább egy vonat-társat. Nagy a munka,de nekünk sikerült közbe iktatni a vidámkodást is... Holnap jön a félév lényege, a filmes zh és holnapután a kommunikáció. De aztán vége.

Csak a fáradtság zúg a fejemben, de még nincs vége a ma estének! Haza megyek és folytatódik az agytágítás, holnap tízre mindenttudást kértem a Gondviseléstől... ennek most jól kell sikerülnie. Hát így. Éjjel egyig vár a nappali, a bőrfotel már megszokta a kávé szagát és az ásításaimat. Mindig mindent szétpakolok, közben kétoldalról már az igazak álmát alusszák.  Utánozhatatlan hangulat,egyedül a tudnivalóval és a napközis gondolatokkal. A 24 óráim összefojnak és már csak egy személy körvonalazódik ki, méghozzá egyre élesebben. Amikor a tudatoddal próbálsz szeretni,de a lelked mosolyog, mert tudja hogy szerelem terén semmire sem mégy ésszel...ezek csak ilyen apró suttogások, gondolat-szökevények. Mi lesz belőle, hisz úgy kezdődik mint a többi...várakozással. még nem ért ide, most, helyileg...lehet nekem nem szabad húzni az időt...De a vizsgadrukkban nemtudtam alkalom kutatást tartani...épp hogy az emlékeink töredékei kisérnek el a bőrfoteles magányos tanulós estékre... és egy mosolygós jővőkép. Ő is elcsatangolt a mindent idejében karámból.

Még két nap, futnék hisz van hová és van miért,csak még épp Ildi vagyok és ez nem olyan könnyű. Ki tudja? Vajon olvas a sorok között? Komolyan gondolja?Jó -e úgy ahogy lesz? És végül megszabadulok a tudatos érzelemnevelésem következményétől? MErt eme következményt mindennap látom, csak át kell értékelni, abba a sorba nem állok be, az már nem olyan fényes...-már más kell, és a bejárathoz képest ő is balra van...mint minden ,nekem...az örök balra irányultságom, a következmény csak kitérő volt, ködösítés hogy ne fájjon a régi. De régi eltűnt, én tűntettem el, ésmost mehetek vissza az oly imádott utamra, ami lássuk be ugyanúgy balra tart.Na bumm, én is balkezes vagyok, és fáradt és még sokminden vár rám... filmek,címek...és a bőrfotel, ő is tudja ,hogy tanulnom kell még és várni...egy picit.