Hm... változás, érzem! Nem tudom jobb lesz e...nincs semmi baj. Érzem belül a feszítést, kieszközöltem hogy senkinek se kelljek...semmi gond! Csak ne nekem kelljen kimondani azt ,hogy vége. Most jobb ha elhagynak,de én nem lennék elég erős ahhoz ,hogy tovább lépjek!

Most jólesően vagyok punnyadt, ma sokat usztam, és még bicikliztem is. Felhívtam a barátomat,merre jár erre meg a volt osztálytársánál...a hangjából ítélve lánnyal van...Csak a saját helyzetén ront,mert ezzel velem nem jut egyről a kettőre! nem jön be a "ha te is így akkor én is!"...

Érzem a közeledő vadságot, ebből újra futás lesz...nincs semmi baj.

barzoj és a víz....újra! mintha nyúgdíjba mentem volna és most megint...egy picit... De nincs több edzés meg szintidő,bár kezdem hiányolni, mindenesetre sose tudnék újra beállni, most megyek nyugdíjasnak lenni :) kell is a fájós hátamnak.

tegnap fontos beszélgetésbe bonyolódtunk drágával...hogy na tudnám megértetni vele ezt az egész helyzetet? én még nem szeretném ha különmennénk...még nem...viszont ha ő akar menni, elengedem! bármi jobb annál,hogy én kínozzam!pedig nincs ilyen irányú szándékom,csak azok a régi sebek! és van még mit végig játszani,azzal aki egy szigeten lakik velem! de a dolgok ilyen téren lassan folynak,és nem is akarom siettetni...tulajdonképpen nincs is semmi dolgom!várni kell...azt utálok...meg Drágával lenni,az jó :)

A sok érzelem mellett egy újabb: már itt van Pesten :) és feltámadt a hiányérzet... ha nem lenne,hiányozna azt hiszem...

Tévedés! bazi nagy tévedés... Tegnap fájt,ma már nem...most üres , de jó így. Segít egyre fokozódó izgalommal várni Drágát!

Aki link az az is marad, és nincs az a bálna aki a repülésével rá emlékeztetne, többet már nem! És nincs több jel vagy bármi ami az sugná hogy ez nem így van. El kell temetni, és ha úgy vesszük ez szép befejezés volt! Mostmár tudom hogy volt valaki aki teljesen begyógyította az úthenger okozta sebeket, de nem maradt velem, így az átkot nem törte meg...Van itt más, és ő az aki az utolsó problémámon  segített! És nem tökéletes, távolról sem,ahogy én is hagyok némi kívánni valót magam után! De valahogy elérte hogy szeressem,és ha nem is szeretem jobban magamnál, azért ott van az élmezőnyben és jól esik vele lenni... Hát akkor minek keressem a bajt, és ugy tűnik végképp nem látom újra a Bajt...és most jó! Örülök tehát az uj nadrágomnak és annak hogy holnap Drágával leszek, és leszámolok az utolsó fájdalommal,ma este,egy barátnői sörözés közben!

Mert kit érdekel hogy mi lett volna ha? nem tudok rajta változtatni! és el kell érnem hogy ne is akarjak...nincs több terv, a káosz ellen nincs mit tenni, be kell fogadni, beismerni a hibákat és gondolkodni,gondolni.... olyan jó filmet láttam, és íme itt a film ereje,mert ez kellett ,hogy ne fájjon és ne bántson,hogy amit elterveztem nem valósul meg...Őt sem hibáztatom hogy nem vagyok fontos neki,tulajdonképpen nem haragszom,csak magamra, hogy talán hülyét csináltam magamból...De miért érdekelne pont az ő véleménye,hisz millió más ember él aki fontosabb! Egy tervből nem engedek az pedig a 10 éves (ez csak tisztázás végett írodott ide)...

A szörnyű öt nap letelt,meglátjuk mivel állnak elő holnap...egynél kevesebben úgysem lehetek, ha elhagy hát istenem,még mindig közelebb érzem magamhoz a magányt,nem lenne nehéz vissza rázódni...cinizmus! imádom! és magamat is,ezért nem veszélyeztetem a lelki épségem, lazítunk a hámon, íme az öncél...nincs baj, nem is lesz...velem már nem...a fejfájás is elmúlt, a Széppel tölött napok is, és nem fog hiányozni...nincs több mi lett volna ha?...

Ez a pár nap...hmm...nem törettem be igazán! újra vadnak,elvadultnak érzem magam. Ő az! Emlékszel? Nem, újra kell szoknom,megint egy  első érintés ,egy első félsz! Bár az emlékek nem tűntek el,ez gyorsabban megy...Ha akarom belül. Mert most másra várok...keresem,és nem felejtettem el...és a nagy érzelmek előbb utóbb viszonzásra lelnek. Azt hiszem látom őt, olyannak amilyen,és lassan kell tenni , mindent lassan...mert ő is elvadult..független magány...betörhetetlen, mint a szél,oda megy ahova akar és annak felel meg akinek épp kíván,és nem kedves muszájból! Kicsit olyan mint én,ezért érzem közel, ezért örülök,hogy ismerem...és örülnék...

Ha felkerül a nyereg ,még van visszaút,de valaki megsérül...a test, a száj...a függetleneknek csak néha fáj, szabadok de egyedül vannak. Nekünk ilyen módon fáj, ott belül, és megszoktuk azt amit nem szabad, mindketten...Ezért nehéz nála is, őt is bántották, és fél hogy elhagyják...várni,várni,várni... és olyan sokszor nem jön,de amikor itt van,nem kell más...vele lennék, kell mint zavarodottnak az édes nyugalom, a tenyér mely halkan ér hozzá,és elhiteti hogy szép lehet a holnap, hogy minden lelassul és megszelidül... ő kell nekem...az édes nyugalom,a fájdalommentesség...

A hűtlen...ujra nyílnak a fejezetek! Ma moziba megyek vele! az én világommal! mert Zsolt nem az én világom, Andris az én világom...a sok közös dolog, még nem ismerem minden oldaláról, de szeretném! és remélem hogy ez az este közelebb hozza őt hozzám! Zsoltot még nem akarom elveszteni,de ő jött és érzem hogy nem sokára megy! mert olyan kinyilatkoztatást tett amivel elszakított valamit! Én az önmegsemmisítő, mérgezek! És az anyja is mérgez, nem tudom meddig bírom még hogy ez megy...Miért nem tudnak elfogadni? Nem szeretek náluk lenni,és ha nem kell akkor nem is vagyok ott! Kegyetlen vagyok,de nem ígértem semmit...nem az vagyok akire neki szüksége van...bláhhh