Hát (csak mert nem kezdünk mondatot vele), most olyan porjektbe fogtam ami kihat majd az egész közeljövőmre... szükséges volt, hiszen a történtek, hogyis mondjam ? az elmúlt háromnégy nap volt a mélypont. Betett! Úgyhogy ezt itt már másképp kell csinálni! Először is a kétes kapcsolataimat eltemetem, méghogy felhívjam? NEM! ő se hívott ,pedighát most inkább rajta múlt. A többi kétes dolgot betesszük a "többé felé se gondolunk" dobozba és télleg! A másik fontos dolog, hogy nem kezdek bele újba. Mert amit látok az most jólvan nélkülem(vagyha nem is, én bizony elhitetem magammal). Ezek nem életcélok,egyikse mégha a büszkeségem az utolsó síró a sorban. A büszkeségem visz bele a hülyeségekbe. Nem haragszom,erről is leszokok,egyszerűen csak nemet intek a felmerülő kérésekre,főleg ezekután. Mert én még vártam, én kis naív.De erre igazán nincs időm,rá pedig igazán nem érdemes várni. Már távolról sem tűnik olyan színesnek és jónak mint azelőtt. Nem akarok szürkeséget,pláne nem ilyen sűrűt...nem leszek szamár a ködben. Igazán nem az én szerepem.

Aztán életteremet újra kitakarítom,majd tanulok végre és olvasnom is kell (mármint azt szeretnék ,mert jó könyvet kaptam). Igyekszem többé nem álmodni olyat ,hogy összetöröm az autót amit vezetek, csütörtökön élőben is folytatom,de remélem mindennemű törés nélkül!Pénteken pedig bemégy szépen vizsgázni,és utána moziba. Hát így.minek tartogatni az olyan dolgokat amik nem ragaszkodnak hozzám? Aki hülye haljon meg, én nem fogok kérvényt benyújtani. Másoknak mások az értékeik, én a sajátaimból nem akarok lefaragni mások kedvéért. Ha dühöt netán haragot vélsz felfedezni az írásban,az csak a képzelet játéka. Dühös talán vagyok,de csak magamra.Az álmaim nem eladók,én sem vagyok az...ezt többé nem felejtem el!