A tökéletes alkalom. Mennyit vártam rá, de most épp időszerű volt. Igéretem tárgyát néztem három órán keresztül. Amolyan megerősítés és kiélezés képpen,jóttevő érzés. Holnap nyolctól volán mögé ülök,aztán gyakorlatizálódik a Mentsük meg Lilót mozgalom, megveszem az IDE kábelt.

Tegnap tett ígéretem szerint mától feltörök, az első lépéseket meg is tettem, a következők majd a hét folyamán várhatók... bár kedden még itt leszek,szerdán két vizsga után Pécsre megyek csütörtökön ott vizsgázom hajnali nyolckor, aztán kirúgjuk magunk alól a földet! Legkésőbb pénteken vissza kell térnem feltörekvésemet folytatni , a többi még titok kivéve a családnak és a zárolt résznek (éntitkom). Az érzelem bár sivatagos, képileg inkább erdő jutna eszembe, mert nem szenvedek tőle, csak épp más került előtérbe. Nem érek rá a kicsiségekre, nem én.

Eszembe jutott,hogy voltam öt évvel ezelőtt, hát valahogy olyan módon kell képeket rakosgatnom a vetítőgépembe. Fontos ,hogy mivel foglalkozom, és fontons ,hogy kihez fohászkodom. Jól megtanultam,eszemben sincs elfelejteni. Még huszonegy nap és újabb évet ünneplünk. Tájékozottságban kell maradni és még fényben (akár lámpákéban),hangoztatva magamnak ha megsüketülök is: Hát mit találtál ki öt éve?Legyen eszed!... Ehhez tartom magam, telve akarattal. Többé meg se halljam Rien á faire, mert van mit tenni, még ha néha nincs is mit érezni. az érzések polcon hevernek elzárva hét lakat alatt, és oroszlánok őrzik. Neki. mert amit öt éve....na azt!