Zavaros álmok...visszatér a  meghasonlás. Régen volt már utálatom.Felhalmozódott. El kell kezdenem újra futni,sötétben,egyedül. Különben rosszindulatúvá válok,mitöbb túl érzékennyé.A világ nem hajlik nekem tetszően,és már is vicsorgok belülről! Mozognom kell! Magam magamnak, csak ne érezzem becsapva ezt! Az előérzetek megőrjítenek, nem akarok hinni nekik! Jó embereket akarok magam köré, bánt a feledés, az engem-felejtés!

Vannak fontosabb dolgok, súlyosabbak,veszélyesebbek! De a legtöbbet nem csinálják egyedül. Elszakadtam a társaságtól, a többtől! Deh most nincs visszaút, újat kell keresni. Írni és írni. Lemerülni, nem nyüszíteni.

Holnaptól futok. Naplemente után a stötétben...még csillagok sem kellenek.