Az életem mainapság szinte csak hazatérésekből áll. Átértékelődve jöttem rá, hogy nem jöttem rá semmire. Parasztok kivülről belülről, láttam példát mindkét fajtára, és nem sajnos nem tudom megmondani melyik a jobb. A jobb elfogyott, nincstöbbé-

ha ötnap alatt utazol cirka ezerkilométert rájössz, hogy csak ablak van. valamit mindig a szemed elé tesznek és köszönd magadnak ha tetszik amit látsz.vagy hiszed ,hogy látsz. Befejeztem két könyvet, megnéztem 8 filmet, kaptam új tippeket a hogyan nem érdemesre,demég mindig válasz kerestetik a Hogyan érdemes élni? kérdésemre.

Az Ildi-per folytatódik, de srácok a saját telefonszámlátok érdekében, ne hivogassatok már! Ennyire  hiányoznék? ugyan dehogy csupáncsak ovóda nyílt Dél- Magyarországon. Adult-óvoda, veszélyesebb fajta. Aztán kijövök a béketűrésemből mostmár. Megtanultam parasztul!

Berendezkedem egy napra, de holnap megint utazok (+200km, jessz), vicci hét elé nézünk, csak nehogy csömöröm legyen a sok filmes bulitól, dehh még mindig ugy érzem ,hogy az ott a terem, az enyém, és nem háborgatják nemkívánt alakok. Felnőttképzés az oviban...még most Bergman utolsó sorait keresem, aztán Adrit is elszórakoztatom azzal amin én már három hete röhögök, végül osztozunk majd egy fáklyán és ápolunk egy többéves hagyományt. Mondjuk protestálunk, békéért mindezt persze...