Ez voltam tegnap... a világ mindig másképp reagál, inkább nem várok, de a meglepetés örök. A sorok közé rejtem a fehér sírkövek között vágtató fekete paripát.

Valószínüleg még elfelejtek pár névnapot és mégtöbb szülinapot, de mit tegyek : ez az én formám. A dolgok ellényegtelenülnek, aztán már csak ugyanolyan bután vihogok én is mint a többi, mert nincs más, nincs jobb, nem is lesz.

Amikor itt vagyok, ott lennék és onnan mindig hazajönnék. De azért jó, van egy egész mezsgyém oda vissza. Egy Oroszlánbarlang itthon, egy hercegnő fekvőhelye otthon. Mindegy melyik, a lelkinyomakodást magammal hozom bárhova. Tegnap megmentett az ISteni Gondviselés - de meddig kell még neki vigyáznia rám? Mennyi zavart csajszi bolyong még ,csak ebben a városban?

Könnyed elengancia : világos kék és egy fekete szoknya ami sötétben lobog a legjobban és a legsötétebb alakok figyelnek fel rá. A huszonöt emeletes árnyékában veszélyben voltam, ha nincs a rendőrautó valami akkor ott megszakadt volna. Vígaszul zeng az összes Zsoltár. Áldás illatát érezném, de félek csalódni... mennyi mindenkitől fájt már...talán ez különbség  Isten és ember között...