És a nővérem véleménye, meg a valóság...de melyik?

Mai okos : Az embernek úgy kell élnie, amint gondolkodik, mert másként elõbb vagy utóbb úgy fog gondolkodni, amint él. [dt]

Mellé még a vasárnapi tanítás : A megbocsátásról.

Most akkor mihez kezdjek? Mindenkire hallgatok, szóval megszívlelem a nővérem hogyismondjam : ajánlásait. Sose volt testvéri szövetségünk, és most végképp nincs, ahogy pedig a dolgok állnak : már nem is lesz.

Most akkor miben higyjek? Merre tartok? Az a nagybajunk ,hogy ő nem bír egyedül lenni én meg nem bírok nem egyedül lenni. Neki jó (most akkor irigykedem?) nekem meg csak stagnál...A válasz emailjét olvasva (költő:) jeges rémület kúszott a szívembe - mi lesz ha?

Én nem akarom versengéssel tölteni az életem. És nem igaz hogy falak között sorvadok és "rosszá" nevelődöm az egyetem által, végre megtaláltam az érdeklődésemet, végre nem titok már a rejtelmes és mondvacsináltnak titulált művészet. Már nem csak rajzolok...

A tévében egy láthatatlanná vált gorillát élesztenek újra (árnyék nélkül)...basszus.