Lázas munka keresés és lázas fejfájás : az utóbbi most nagyon ostromol!

Szombaton önkéntes munkára megyek anyuval. A gonoszságom fentartással kezeli, a maradék szakralitásom meg kötelességnek. HA nem jön közbe semmi halaszthatatlan lelkileg is fontos dolog, akkor bizony ingyen fogok ajtókat festegetni...anyuval.

Holnap újabb Erika nap, még nem tudja hogy a filmünk háromnegyed tízkor kezdődik és ha nem túl hosszú akkor még hazaérünk az utolsó HÉVvel. Megint kialvatlanok leszünk, csúnya éjszakai élet.

De még a féktelen fiatalság-os délután előtt kettőtől vezetek duplaórát (mint mindig). De ma megfogalmazódott bennem a tételmondat : nem félek többé! - sem nem a tömegtől, sem nem a gyalogosoktól, sem nem a gázpedáltól ! Holnap igazi tigris leszek, és mindenkit lenyomok! mert mostmár aztán igazán elégvolt a nyuszi habitusból!

Ugyanezt megismétlem még pénteken , épp csak kísérleti célból és ha beválik akkor reszkess országút, szerdán vizsgázom! Túl sok betűt és helyet pazaroltam már erre a témára, nincs több körömrágás!

A napi rutin része ,hogy háromszor nyomkorászom kutyám szemét gyógycseppekkel, és alig fogy a készlet...szegény meg már depressziós módon beletörődött, és könnyezik.

Rózsacukrot majszolok...eszembe jutott egy ismerős, persze volt ő több is, egy isőben meg szinte minden! Erikának is elmondtam mi történt vele és ide is elmondanám , ha nem ígértette volna meg velem...csak...fura körülmények. Változnak. Igazából az érzelmi hullámok nem emelkednek a horizont fölé, semmilyen beleélhetős véleményem nincs a helyzetről,csakúgy eszembejutott. Változás. hm.

Augusztus, az utolsó légzésre szánt hónap. Aztán vissza a féktelen életbe, Pécsre. Most rákészültünk a fészek keresésre. Nem akarok erről beszélni.

Írnék nagyszerű dolgokat ,de vagy nem lehet vagy nincsenek is.Mindkettő.

Ananászokat kéne nevelni...

kicsit később: nem írok már új bejegyzést, kár is lenne erre pazarolni. Csak annyit , hogy mostmár tényleg meg kéne emésztenem : elment. Miért vannak még mindig rohamaim? Minek keresem? A négyhavonta benyögött hozzászólásaimmal nem akarnék zaklatósba menni, pedig néha nagyon hiányzik! Amikor villámcsapásként ér a felfedezés : ő valóban egy megtörtént eset, tényleg az életem része volt egy kis ideig Fontosak voltunk...egymásnak. Bár szemét módon lépett ki,nekem fájóbb haragudni mint csak szimplán hiányolni....talán , dehogy talán, szinte biztos , hogy már nem olvas.Utálom , hogy egyoldalú a szenvedésem...Tíz hónap, nem maradt egy darab közös képünk sem...ez is fájópont.Tíz hónap nem elég ,hogy rendesen túltegyem magam rajta. A magasra  tett léc meg minden...

A Kincsesség ami benne volt, és az üresség amit bennem hagyott.

...még mindig...

ha a te inged, vedd magadra!